Új évi fogadalom, vagy kockázat vállalás?

Az első blogolásomban már említettem, hogy egy új évi elhatározás eredménye ez az online "napló", memoár. Több ismerőst, barátot megkérdeztem ezzel a dologgal kapcsolatban, és érdekes történeteket meséltek. Hogyan vélekedünk erről? Teszünk új évi fogadalmakat? Megtartjuk azokat? Vagy talán egy elintéző kézmozdulattal véleményezzük ezt a "szokást"? Megvallom, hogy én is tűnődtem azon, hogy miért is olyan népszerű ez a "hagyomány". Talán az új év kezdete egy bizsergető érzéssel és kihívással tölt el, hogy ismét van 365 nap "üresen", amit majd a mi feladatunk lesz megtölteni tartalommal és az az érzés, hogy újat kezdhetünk, olyan kecsegtetően hangzik. Egy videojátékhoz hasonlítható, és mi élvezettel nyomjuk meg a Reset (újraindít) gombot, és egy új pálya, egy új szint kezdődik el.

Hát igen! Ha őszinték akarunk lenni magunkkal szemben, akkor be kell ismernünk, hogy a legkönnyebb és gyakoribb elhatározás amit ilyenkor hozunk, hogy NEM hozunk több ilyen döntést, mert ismerve magunkat, amilyen lelkesen megfogadunk valamit, olyan hamar el is száll az eltökéltség azok véghezvitelére.

Úgy gondolom, hogy Isten tőlünk nem fogadalmakat, nagy szavakat vár, de ha eltökéltük magunkat valami jónak a véghezvitelére, akkor az Ige arra tanít, hogy teljesítsük azokat. Jobb az engedelmesség, mint az áldozat! Sokszor azért fulladunk kudarcokba, mert önerőből próbálkozunk. 

Amit Isten elvár tőlünk az nem izzadságszagú erőlködés, hanem HIT, hogy minden nap tegyünk egy hitbeli lépést. Felajánlani magunkat Istennek, és odaadni neki az előttünk levő napokat, hogy Ő tudjon minket használni ebben az évben is talán épp olyan módon, ahogy mi azt el sem tudnánk képzelni. Igen, ez kockázatos, átengedni a kormánykereket Istennek, és az irányítást teljesen Rá bízni. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, úgy gondolom, hogy elmondhatjuk mi is, hogy Eben-Háézer, azaz mindeddig megsegített minket az Úr!

Istenre bízni magunkat és így vállalni kockázatot, szerintem sokkal jobban megéri, mint egy elhamarkodott, komolytalan fogadást tenni erre az évre. "Amit szem nem látott, amit fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." 1Kor 2:9 Hát nem fantasztikus ígéret! Merjünk kockázatot vállalni ebben az évben Krisztusért, Krisztussal - megéri, erre Isten maga a garancia. Erre a biztatásra, bátorításra nekem személyesen van elsősorban szükségem. A Bibliában felsorolt hithősök is épp olyan emberek voltak mint mi, de ők szaván fogták Istent és vállalták a kockázatot. Ha a vágyból nem lesz tett, tudjátok, hogy mi történik, nem? Egy nagy SEMMI! Ez a legnagyobb aggodalmam nekem is, hogy félelmeim ne bénítsanak meg annyira, hogy ne merjem vállalni a kihívásokat. Gondolom, hogy senki sem szeretné, ha élete végén úgy emlékeznének rá, hogy az az ember volt, akiben megvolt a potenciál, nagy dolgokra lett volna képes, de nem használta ki a lehetőségeket, nem vállalta a kihívásokat.
Mindenkinek van egy kisebb-nagyobb társadalmi köre, élettér, amiben mozgunk élünk. Család, barátok, kollégák, akik között kell naponként megélnünk hitünket. Ne féljünk Isten szeretetét megosztani környezetünkkel!