Jelzőtáblák!

Egy nagyon jó dolgot megfigyeltem a lelkipásztorunknál, éspedig azt, hogy nagyon helyesen tanít az Igéről. Tanítja a helyes biblikus igazságokat, irányvonalakat, és ugyanakkor beszél a hamis tanításokról is.

Manapság már a legtöbb embernek van hajtási engedélye. Mikor utazunk, akkor kétfajta forgalmi jelzőtáblákkal szoktunk találkozni. Az egyik fajta tábla irányt mutat, tájékoztat, megerősít, stb., a másik fajta tábla pedig figyelmeztet az esetleges veszélyekre (síkos ut, kőomlás, éles kanyar, stb.), vagy tiltással segít a szabályoknak megfelelő módon közlekedni. 

Ma, én is ülők az élet vonatán, bámulok ki az ablakon, élvezem a tájat, s egyszer csak egy dupla hármast ábrázoló tábla mellett süvítve elrobog a vonatom. Alig volt időm a tábla jelentését felfogni ! :)))) C'est la vie!

Az idő már csak ilyen, nem akar megpihenni egy percre sem!

Milyen jó, hogy kezünkben lehet a Biblia, Isten szava, a teljes Írás, mely "Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere minden jó cselekedetre felkészített." 1Tim 3,16-17

Már az első gyülekezet idejében sok tévtanítás felütötte a fejét, kezdve a gnoszticizmustól, a zsidó legalizmuson át, egészen az aszketizmusig. Ha már akkor annyi minden volt, ami szemben állt az teljes Írással, hát akkor a ma napjainkban. Felfedezhető ugyanazok a tévtanítások is mint akkor, mint pl. valaki egyik napot a másiknál különbnek tartja, vagy bizonyos ételektől való tiltás, vagy mások azt mondják, hogy az egyedülálló életmód szentebb, mint a házasság, stb. Ezek megvoltak ezelőtt kétezer évvel, és ma is virágoznak különböző nevek alatt, sőt mára a paletta még jobban kibővült. Ember legyen a talpán, aki képes eligazodni a sok hamis tanítás között. Ezért van nagy szükségünk Isten Igéjére, mely fegyver a kezünkben. Mostanában ez lett az egyik kedvenc igeversem: 

"Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre." 2Kor 10,3-5

Nagyon tetszik nekem ahogy Pál apostol tanítja a fiatal Timóteust, hogy bizonyos témákban mit tanítson a gyülekezeteknek és mit képviseljen. Nem bonyolítja el a dolgokat Pál, hanem azt mondja, hogy két dolog a legfontosabb: az egyik hogy Isten Igéje legyen a szívedben, a másik pedig, hogy imádkozzál és higgy. "Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen hit és igaz tanítás igéjével táplálkozol, amelynek követője lettél." 1Tim 4,4-6

Ezt a hetet is kezdjük Isten Igéjével és hálával a szívünkben, és akkor győzni tudunk a napi harcokban! Take time to be holy!

Miért nehéz elhinni?

Sokat foglalkoztat az a tény, hogy annyi mindent hirdetnek Jézus nevében, és annyifajta evangélium van. Nem kérdés számomra, hogy miért van ez a tény, mert Pál apostol Timóteusnak leírja ezt a jelenséget. (1Tim 4,2-5) Nagyon sok embernek viszket ma a füle, és ez sok végzetes bűnbe sodorja őket. Sok igehirdető és tanító ledegradálja az evangéliumot, kiveszi a lényeget belőle és csak arról beszél, ami jól esik a viszkető füleknek. Humanista evangélium nagyon népszerű manapság, mert nem konfrontáló igazságról szól, hanem csak "jó" dolgokról. Nemrég láttam a bemutatóját John McArthur egyik könyvének, aminek a címe Hard to believe, azaz Nehéz elhinni. A könyv hátán van egy kis összegzés, ami nagyon tetszik nekem, s gondoltam hogy veletek is megosztom. "Nincs felhasználóbarát, szuper titkos és érzékeny evangélium, hanem csak az igazság. Tanítók és prédikátorok, akik felhígítják az Ígét, hogy népszerűvé és vonzóvá tegyék azt, talán épp a kárhozatba vezető meredek lejtőn vezetnek sok jóhiszemű és szeretetre éhes embert. A modern tendencia az, hogy elmásítják az evangélium igazságát, hogy kielégítsék a kulturális reménységet, konfrontáció mentes, könnyű válaszokat kereső és felületes elkötelezettséget vállaló személyek igényeit. Túl sokan akarnak egy olyan Jézust, aki őket meggyógyítja, boldoggá és sikeressé teszi. De Jézus Krisztus nem egy személyre szabott palackba zárt szellem, Ő a Megváltó."

Miért könnyebb elhinni a siker, a jólét, a humanista evangéliumot, amely nem beszél, a bűnbánatról, bűnelhagyásról, a mindennapi harcokról, és a keresztfelvevésről, mint a teljes evangéliumot, mely az igazságot hirdeti? Talán a válasz már ott is van az ajkunkon: - "mert viszket a fülük".  Igen, a bűn sokakat elvakít és észre sem vesszük sokszor, hogy mi is beleesünk a sátán csapdájába. 

Rájöttem arra, hogy ha időt szánok Isten igéjének a tanulmányozására, akkor Isten nevel és oktat engem. Felnyitja a lelki szemeimet, és olyan dolgokra világít rá, amiket addig nem láttam, nem vettem észre. Lehet, hogy sokaknak az a kifogásuk, hogy nincs idejük Biblia tanulmányozásra, mert az élet kemény és dolgozni kell. Ok, de a "nincs időm, foglalt vagyok" a legsajnálatosabb kifogás, amit ember felhozhat. Miért? Azért, mert a sátán tölti ki az időnket, ha Istenre nincs időnk. Biztos ismeritek ezt a kis illusztrációt, de azért bemásolom ide. Az elfoglalt szó angol megfelelője a 'busy' kifejezés. Valaki így fogalmazta meg (Being Under Satan's Yoke - lefordítva a sátán igája alatt lenni). 

Tudjuk, hogy mi az ördög terve: - elterelő hadművelet, azonban ne felejtsük el, hogy mi Isten terve az életünkre nézve. Az evangélium nem rólunk szól, hanem Istenről, önmegtagadásról és halálról. A Bibliámban van egy lista, amit még 14 évesen állítottam össze arról, hogy miért is jött Jézus a földre. Jó néha elgondolkodni rajta, úgy gondolom. Bemásolom ide is, hasznos lehet egy kis emlékeztető.

Miért jött Jézus Krisztus a földre?

Szolgálni – „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Máté 20,28

Életét adja váltságul – Máté 20,28; János 3,16

Betöltse a törvényt - „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvény vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Máté 5,17

Megtérésre hívja a bűnösöket – „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Márk 2,17 , Luk 5,32

Tüzet bocsásson a földre – „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna.” Luk 12,49

Ítélni – „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” János 9,39

Bővölködő életet hozzon – „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János 10,10

Világosság legyen – „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.” János 12,46

Bizonyságot tegyen az igazságról – „Én azért születtem, azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” János 18,37

Megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett – „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett.” Luk 19,10; Luk 9,56

Megváltson a törvény átkától és áldást hozzon a pogányokra – „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” – azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapják.” Gal. 3,13-14

Megtartsa és üdvözítse a bűnösöket – „Igaz beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül első én vagyok.” 1Tim 1,15

Örök üdvösséget szerezzen – „Miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” Zsid 5,9

Teljesítse Isten akaratát – „Íme, itt vagyok, amit a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem.” Zsid 10,9

Evangéliumot, szabadulást, gyógyulást, világosságot, az Úr kedves esztendejét hirdesse – „…hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem.” Márk 1,38; Luk 4,18-19

Egy tévtanítás szerint Jézus evangéliumának fő üzenete az volt, hogy megmutassa nekünk a mennybe vezető utat. Vajon csak azért jött volna Jézus a földre, hogy elmondja, hogyan lehet megmenekülni a pokoltól? Nem és nem! Ő sokkal többet vállalt értünk, Ő megváltott minket, üdvösséget szerzett. Ő nem azért jött, hogy a mi problémáinkat megoldja, rendet tegyen a politikai és társadalmi rendszerben, eltörölje a rabszolgaságot, vagy a társadalmi osztályok közötti különbséget. 

Minden nap a kereszt és az üres sír tanúskodik arról, hogy mit tett értünk az Isten. Mi mit teszünk érte?

Erdők éve

Szokás szerint az ENSZ minden évnek ad egy, vagy több témát. 1995 a tolerancia éve volt, 2010 a nemzetközi biodiverzitás és a fiatalok évének volt kikiáltva. Kíváncsian kerestem utána, hogy vajon ez a 2011-es év minek lett nyilvánítva.  Hát kérlek szépen, először is a kémia nemzetközi évének. Ok, ez érthető és világos, ha a hírekkel összevetjük, gondolok itt az Irán atomprogramja körüli felhajtásra. No, de azért néha néha még engem is meglepnek a hírek! Az erdők nemzetközi évének is nyilvánították ezt az évet. Tudjátok, ez olyan jól esett, hogy ott New Yorkban a bársonyszékekben gondolnak még az én családomra is. :)))) Tetszett? Igen, de ez még semmi. Ahogy kerestem, hogy minek is van az idén az éve, egy érdekes cikkre leltem, ami nagyon megfogott. Az egyik online hírcsatorna szerint, az internetes társkereső oldalak a 2011-es évet a szeretet, szerelem évének kiáltották ki. Figyeljetek, mert most jön a csattanó, szóval, hogy milyen megfontolásból tették ezt! Mi más okból, mint a 2012-es világvégi "pánikhangulat" miatt. Idézem a cikk íróját: "2012-vel a sarkon, a világvégétől való félelem csökkenti az emberek gátlásait és növeli a netes társkereső oldalak tagjainak számát. Egyre több személy lesz merészebb az udvarlási technikáiban; ezek sokkal nyitottabbak és határozottabban adják mindenki tudtára, hogy sietnek szerelmet találni."

Ez a jelenség inkább fájdalmas, mint vicces, és a  Zsid 2,3 juttatta eszembe: "akkor hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?"

Ha az idő sürget, akkor hamar kiderül, hogy igazából mi is a legfontosabb számunkra. Egy filmben láttam egy jó jelenetet, ahol egy srác megkérdezte egy lánytól, aki nem volt biztos, hogy a szerelme is ugyanúgy érez iránta, mint ő, hogy ha égne a háza és lenne két perc, hogy összekapja értékeit, akkor mit/kit menekítene ki. 

Sajnos még úgymond hívő srácoktól is hallottam a kijelentést, hogy ok, várjuk vissza az Urat, meg minden, de azért szeretnék addig még megnősülni, családot alapítani, stb. A prioritás kérdése tevődik fel: - Ki és mi a legfontosabb a te számodra? A karrier, a szerelmed, a családod, vagy Isten? Mi van, ha eljön az a nap, amikor választanod kell Istenben veted hited és szeretteid között? Kész vagy-e erre, hogy ilyen kérdésekben helyesen tudj dönteni? 

Félre ne értsen senki, nem a házasság ellen beszélek itt, sőt ellenkezőleg. Azonban fontos újra és újra felállítani magunkban a helyes értékrendet. Bárcsak Isten mindig az első helyen lenne életünkben! Ámen 

Kirk Cameron, avagy a hatékony evangélizáció

Biztosan sokan láttátok már a Fireproof (Tűzálló) című keresztyén filmet, Kirk Cameronnal a főszerepben. Ő nemcsak színész, hanem evangélista is és a napokban rátaláltam egy nagyon érdekes kis videóra, a youtubeon, ahol valamelyik nagy amerikai város utcáján evangelizál gengsztereknek. Aki ért angolul, azoknak mindenképpen ajánlom a figyelmükbe, mert nagyon tanulságos. Gyakorlatban, azaz élesben, nehézfiúkkal osztja meg az örömhírt tömören és velősen. 

Nem tudom, hogy voltatok-e olyan helyzetben, hogy utaztatok valakinek a társaságában és azon gondolkodtatok egész idő alatt, hogy hogyan kezdeményezz vele egy jó és hasznos beszélgetést. Régebb, mikor még sokat kocsikáztam a munkám végett, sok stoppost felvettem és igyekeztem mindig valahogy Istent szóba hozni a beszélgetések során. Sokszor kudarcot vallottam, mert szégyelltem vallást tenni hitemről, vagy pedig elutasító magatartásokba ütköztem. Gondolom, hogy ez a helyzet ismerős, és sokat van mit tanulnunk ezen a téren. Emlékszem, hogy több lelki testvéremmel is beszélgettem erről a témáról, hogy milyen jó "módszereket" használnak ők. Ernő bácsi mesélte, hogy egyszer stoppolt és felvette egy ember, aki úgy mutatkozott be, hogy "Ász vagyok", mire Ernő bácsi visszafelelt, hogy "Én meg Ész vagyok". Ahogy mesélte, ez nagyon jó témaindító volt, mert a jogász emberére talált a lelkészben. 

Lefordítottam Kirk Cameronnak a párbeszédét a nehéz fiukkal. Ha nem is mindent szóról szóra, de azért érdemes figyelni, hogy mennyire összeszedte az evangélium üzenetét 10 percben. A fordítás itt olvasható.

Engem ez az egyenes beszéd nagyon lenyűgözött. Láttam abban az emberben az őszinteséget és azt, hogy nem csak papol.

Egy kedvenc evangélistám, Paul Washer azt mondta, hogy a legnagyobb eretnekség a mai amerikai protestáns és evangéliumi gyülekezetekben az, hogy azt mondják, hogy ha behívod Jézust a szívedbe, akkor Ő biztos, hogy bejön és  újjászül téged. Igazat adok neki, mert ez nem elég, hogy csak valamit elmondasz, ha a tetteid nem bizonyítják szavaid hitelességét. Megvallani, kérni Isten bocsánatát, elfordulni a bűntől és elindulni az új életben. Ezek a lépések, amiket a megtéréskor tennünk szükséges. Ezt azért írtam le, mert ez tényleg egy tévtanítás egyes gyülekezetekben. Aki nem hiszi, nézze meg ezt a videót itt.

Hadd térjek vissza az eredeti témához, a hatékony evangelizációhoz. Mikor Londonban jártam néhány éve, akkor a Piccadilly Circus nyüzsgő útkereszteződésében, a metropolisi forgalom zajának kellős közepén láttam egy férfit egy hangosbemondóval a kezében hirdetni Isten igéjét. Hatékony módszer? Mindenki döntse el magának. Az angolban használatos kifejezés lett a "Bible bashing" kifejezés, ami arra utal mikor valakit átvitt értelemben fejen vágsz az Igével. Magyarul inkább azt használjuk, hogy valakire ajtókeretestül törni rá az ajtót. Úgy gondolom, hogy nekünk nem tűzzel-vassal kell hirdetnünk az Igét, hanem isteni bölcsességgel és mérhetetlen sok szeretettel. Paul Washer azt mondja, hogy nem elég csak Isten dicsőségéért evangelizálni, hanem ott kell lenni az emberekért testestül, lelkestül. Isten szolgálni hívott el minket elsősorban.

Lehet egy beszélgetést sokféleképpen elkezdeni, de legyünk mindig természetesek, és legyünk kész egy normális beszélgetéssel indítani. Sokszor félünk az elutasítástól, vagy a megszégyenítéstől, de ha látják, hogy erőszakos bigott keresztyének vagyunk, akkor hamarosan tőlünk menekülnek. Lehet Istent kérni, hogy Ő nyisson ajtókat, ha esetleg az első beszélgetés rövidre sikerül. Vigyázzunk azonban, hogy mit kérünk, mert lehet hogy Isten meghallgatja imáinkat úgy, ahogy azt nem is gondolnánk. Eszembe jut egy kellemes történet az életemből. Valakivel a megismerkedtünk a neten, és habár én ismertem az illetőt látásból, soha nem beszéltem vele négyszemközt. Az első beszélgetés is jó volt, bizonyságot tettem neki , de kértem Istent, hogy adjon még lehetőséget nekem, hogy tudjam megismerni jobban és élőben is találkozhassak vele. Olyan körülmények között került erre sor, amire sem én, sem ő nem gondolt, a kórházban. Nem részletezem, mert nem ez a lényeg, viszont Isten meghallgatja gyermekei imáját!

Az őszinteség mindig kifizetődő. Talán észreveszed, hogy az óra ketyeg, és mindjárt a jó lehetőség elmúlik, de a párbeszéd még nem alakult ki. Vágj bele egyenesen, nem kell félni. pl. "Nézd, én hívő keresztyén vagyok, s tudom, hogy benned ez sok kérdést vet fel, de ha akarod...." John McArthur szerint a következő kérdés általában beválik: "Megértetted valaha is az evangéliumot? Nem? Akkor hadd magyarázzam meg." Valami hasonlót kérdezett Fülöp is mikor az Úr az etióp kincstárnok után küldte. "Érted-e amit olvasol?" Vagy kérdezhetjük akár, hogy "Megoszthatom-e az evangéliumot veled?" - Egy ilyen őszinte kérdés általában célravezető. 

Paul Washer mondja, hogy a lényeg, hogy az alapigazságokról el ne térjünk a beszélgetésben. 

1. Induljunk ki abból, hogy Isten szent és igazságos,

2. Ha ezt megértette valaki, akkor lehet tovább menni arra, hogy mi a helyzet az emberrel - bűnös és Istenre van szüksége

3. Ha ezt is megértették, akkor beszéljünk a kereszt üzenetéről.

4. Nem érdemes végig futni minden alapigazságon anélkül, hogy a beszélgető társunk ne értette volna meg őket.

5. Magyarázzuk el, hogy mit jelent a megtérés, és mi fog történni, ha megtér. Sokan nem készítik fel arra az embereket, ami vár azokra, akik Istennek akarnak engedelmeskedni.

6. Azt is kell vázolni, hogy mi lesz, ha visszautasítják a kegyelmet. Nem lehet szépíteni a dolgokat, mert az igazság egyenes és kemény. Nem elég csak Krisztus szeretetéről beszélni!

Nem tudom, hogy ez a dolog mostanában foglalkoztat-e másokat rajtam kívül, de úgy gondolom, hogy ha valljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor szeretnénk a legfőbb küldetésünket jól végezni, ez pedig nem más, mint a lélekmentés.

Hallelujah

Egy kedvenc számomat fedeztem fel a múltkor a youtubeon, ami egy zsidó dal, de a lényege a hallelujah. Gondolom, hogy sokan tudják, hogy mit jelent ez a szó, de azért nem árt néha frissíteni az emlékezetünket. Két részből tevődik össze ez a szó: az első a zsidó hallal, ami dicséretet jelent, és a második pedig, a Yah (YHWH), azaz Yahve, Úr. Tehát magyarul azt jelenti, hogy "Dicsérd az Urat!" A Tanakh-ban (héber Biblia, azaz Ószövetség) ez a szó főleg a Zsoltárok könyvében fordul elő, és összesen álítólag 24-szer fordul elő. Ha csak a nap 24 órájára gondolunk, akkor is lehet, kell legyen hálaadás, dicséret a szívünkben Isten felé a nap minden órájában. Gondoltam, hogy ez így hétfő reggel jó biztatás lehet mindenkinek. Kezdjük így a hetet, Hallelujával a szívünkben! Hangoljon ebben a következő dal:

Lelki szemetesláda

A tegnap ifiórán arról beszéltünk, hogy mit tegyünk a lelki szeméttel és teherrel. (A vázlatok oldalra feltettem az ifióra vázlatát) Ahogy beszélgettünk, rádöbbentem arra, hogy mennyi terhet cipelünk sokszor feleslegesen. Egy szó, nézés, tett elég ahhoz, hogy mi azt felvegyük teherként. Sokszor apró jelentéktelen dolgokból komoly, nehéz terhek válnak. Aztán ott van a sok szemét, amit termel az emberiség - és nem csak fizikai értelemben!

Mennyi sokféle lelki szemét kerül be az agyunkba! Nagyon tetszett ahogy egyik testvérem fogalmazta meg. A szemeteskosárban is van ételmaradéktól kezdve papírdarabokig minden. Lelki értelemben is halmozzuk a szemeteket: egy levél, amit összetéptünk, vagy meg sem kellett volna írjunk, dolgok, mástól kapott szemetek, stb. Mi történik a kukával, ha nem ürítjük rendszeresen? Tudjuk, nem kell részletezni. 

Ki a te lelki szemeteskukád? Kinek mondod el bajaidat, kivel osztod meg terheidet? Egy furcsa kép fogalmazódott meg bennem: Jézus- lelki szemetesláda??? Talán egy kicsit durván, sőt Isten káromlónak hangzik, de gondoljunk csak bele! Mit mond Péter apostol? 1Péter 5,7 "Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van rátok!" Igen, Jézus nem haragszik meg, ha a terheinket, gondjainkat rá vetjük, sőt kéri, hogy ezt tegyük! Ha csak ilyen oldalból közelítjük meg a dolgot, akkor zsákutcába kerülhetünk. Hiszen a Bibliából tudjuk, hogy Isten nem csak a terheinket akarja, hanem akarja az engedelmességünket, teljes figyelmünket, hálánkat és szeretetünket - egy szóval, az életünket. Milyen jó, hogy olyan Istenem van, akihez jöhetek teljes lényemmel, minden apró-cseprő dolgommal, vagy akár óriásnak tűnő nehéz problémámmal! Hát nem fantasztikus a mi Istenünk?

Egyszer Charles A. Tindley-hez egy folyton aggodalmaskodó ember jött, aki mindig sorolta a bajait szakadatlanul. Egyszer egy ilyen beszélgetéskor megszólalt Tindley és azt mondta: "Az én tanácsom az, hogy fogd meg az összes problémád, tedd bele egy nagy zsákba, vidd az Úr elé, és hagyd is ott!

Így született ez a szép himnusz: Hagyd ott! 

Lefordítottam magyarra is, egy kicsit sántítanak a rímek, de azért aki nem érti az angol szöveget, annak gondolom segít. 

Ha e világ kincseiből, neked semmit nem adott,

És kevésen tengeted a napjaid.

Emlékezzél szavára, fontos vagy te számára,

Vidd terhedet Istenhez, ne hord tovább.

Refr.:

Tedd le hát, tedd le hát,

Vidd terhedet Istenhez, ne hord tovább.

Bízzál Benne és hidd el, átvisz minden helyzeten,

Vidd terhedet Istenhez, ne hord tovább.

Fáj a tested, s nincs remény, hogy egészséges légy megint,

S kétségektől roskadozik a lelked.

Jézus tudja fájdalmad, megmenthet és gyógyírt ad,

Vidd terhedet Istenhez, ne hord tovább.

Mikor ellenség támad, és a szíved megremeg,

Ne feledd, hogy Istened hallja imád.

Utat készít számodra, s támogat erős karja,

Vidd terhedet Istenhez, ne hord tovább.

Mikor ifjúságod elszállt már, és az agg kor rád köszön,

S tested gondok alatt meggörnyedt,

Ő még ekkor sem hagy el, hanem célig elvezet,

Vidd terhedet Istenhez, ne hord tovább.

Töltsd meg Uram a poharam!

Abban a kiváltságban van részem, hogy van időm elcsendesedni és az Úrral beszélgetni. Sok dolog kavarog bennem és érzem, hogy talán jobban mint bármikor, Isten vezetésére vagyok utalva. Minél többet olvasom a Bibliát, annál jobban érzem, hogy milyen esendő vagyok. Nem tudom, hogy voltatok-e már olyan helyzetben, hogy annyira üresnek éreztétek magatokat, hogy az már valósággal fájt. Az a vágyam nekem, hogy minden bűntől és szeméttől tisztítson meg Isten, és töltsön be az Ő Szent Lelkének erejével. 

Egy kedves régi angol ének jutott az eszembe, aminek a szövege a samáriai asszony történetére alapszik. A refrén lefordítva úgy hangzik, hogy: "Töltsd meg Uram a poharam, felemelem most hozzád, jöjj és csillapítsd le szívem szomját. Élet kenyere táplálj, míg már nem kell több, töltsd be poharam, és töltsél be teljesen!!

Legyen áldás számotokra ez a dal!

Itt tartunk???

Bezzeg a mi időnkben....
Ez a humor fájdalmas ?
Itt tartunk!

A megfeszített Krisztust hirdetjük

A tegnap egy kicsit hosszúra sikerült a bejegyzésem, és már késő is volt, ezért úgy gondoltam, hogy ma folytatom egy kicsit a tegnapi gondolatot. Nem kell félni, nem lesz hosszú, csupán egy történet jutott eszembe, amit hallottam valahol. 

Egy kis faluban volt egy szép régi templom. Nem volt cifra tornya, sem festett üvegablakai, csupán egy felirat volt olvasható a bejárat fölött: "A megfeszített Krisztust prédikáljuk". És valóban így is volt igaz, rendületlenül hirdették bent Isten evangéliumát. Teltek az évek és futónövény elkezdett nőni a bejárat mellett. Ahogy egyre nőtt, kezdte körbefonni a bejáratot, eltakarva a felirat első szavát. Most már csak az volt olvasható, hogy Krisztust prédikáljuk. És mintha ehhez igazodtak volna bent a tanítások is, már nem a megfeszített Krisztust prédikálták, hanem csak Krisztust. Ahogy egyre múltak az évek, a növény még jobban terjeszkedett és már csak egy szó volt látható  a feliratból: prédikáljuk. A templomban pedig prédikáltak mindenféléről, csak Krisztusról, mint megfeszítettről nem.

Nem tudom, hogy igaz-e a történet, vagy sem, de elgondolkodtató mindenképp, hogy kit képviselünk és hirdetünk. Van egy kedves énekünk a Karénekesben, ami azt mondja, hogy "szabadítómról zeng énekem, kegyelme és szerelméről, a Golgotán lett nagy váltságról, drága vére erejéről..." A múlt héten ezt a dalt megtaláltam egy nagyon szuper feldolgozásban és azóta folyton csak ezt hallgatom. Remélem nektek is tetszik!

Érted! Érted?

"A megfeszített Krisztust prédikáljuk" - ez a felirat található a gyülekezet falán, ahol felnőttem, és ahol megismerhettem Jézust, mint személyes megváltómat. Pál apostolnak volt ez a hitvallása, melyben tudtára adta mindenkinek, hogy ő mit és kit hirdet. Minden hívő ember sajátjává teheti és kell hogy tegye ezt az keresztény alapelvet. A kérdés csupán az, hogy értjük-e igazán, hogy ez mit jelent. 

A tavaly találkoztam egy barátommal és a pólóján elől ez a felirat volt olvasható: "Érted! Érted?" Frappáns megfogalmazása az evangélium üzenetének, nagyon tetszett nekem és úgy megmaradt a fejemben. Sokszor amikor olvasom az Isten igéjét, rádöbbenek arra, hogy mennyi minden van, amit nem ismerek Istenről, az Ő dolgairól! Minden nap valami újat tud mondani, tanítani nekem, és a Biblia aktuális minden helyzetben, nem jár le a szavatossága, mint sok más földi dolognak.

Kerestem egy igét a múlt héten és ennek kapcsán újra és újra elolvastam  Pálnak a Korinthusiakhoz írt első levelének az első részét. Annyira tömény volt Isten üzenete ebből a részből, hogy azóta minden nap elolvasom újra, és újra. 1Kor 1:23-24 "mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége." Miről is beszél itt Pál apostol? Miért volt bolondság és megütközés a megfeszített Krisztust hirdetni? Ebben a fejezetben Pál beszél az evangélium erejéről, ellentétbe állítva ezt a világ (emberek) bölcsességével. Sokféle emberi bölcselkedés, filozófia, tanítás van, viszont a Krisztusról hirdetett evangélium egységes, és azt is munkálja! Belegondoltam, hogy milyen lenne az, ha ma valaki felállna a szószékre és kezdene beszélni egy olyan ember életéről, tanításáról, akit villamos széken, vagy injekcióval kivégeztek. Hát úgy hiszem, hogy sokan nagyot néznének, nemde? Ahogy nem szoktunk manapság ilyesmiről beszélni asztalnál, vagy társaságban, hogy nézd ezt így és így végezték ki, úgy Jézus idejében sem volt ildomos a keresztre-feszítésről, vagy kereszten kivégzettről beszélni. Római polgárt törvényellenes volt keresztre feszíteni, mert ez a kivégzési mód nemcsak hogy kínos halálnem volt, hanem szégyenteljes is. A történelem során mindig is voltak ilyen kivégzési módok, amik szégyenteljesek voltak. Ilyen volt például a középkorban a felakasztás. Királyt, nemes embert, méltóságteljes személyt nem akasztottak fel soha. Annál inkább tolvajokat, rablókat, stb. Elnézést kérek, nem szeretném feszegetni ezt a témát, csupán belegondoltam, hogy miért is ütköztek meg a zsidók a megfeszített Krisztusról hirdetett evangéliumban. Viszont ez az evangélium, nem akárkiről szól, és épp ezért az Isten ereje és bölcsessége teljesedik ki általa. Ez az örömhír megosztja az embereket, sokan sokféleképp reagálnak rá. Egyesek megbotlanak benne, az elvárásaik nem egyeznek azzal, amit Jézus hirdet. A zsidók is ilyenek voltak, egy olyan Messiásra vártak, aki csodákat és jeleket tesz és aki visszaállítja a földi királyságot. Nos, Jézus nem tette ezt, és ezért nem hittek benne. Ma is sokan hasonlóan kezelik Istent, csodákat várnak tőle, bankautomataként kezelik, ha szükségük van segítségre, és csodálkoznak, ha a várt eredmény elmarad.  Mások számára bolondság, mese az egész, és kinevetik a hívőket. Régen a görögök voltak ilyenek, akik nagy gondolkodók, bölcselkedő filozófusok voltak. Ők nem láttak a kereszt üzenetében bölcsességet, mivel emberi szemszögből nézték azt. 

Akik hiszünk Istenben, ez az örömhír ereje és bölcsességének kinyilatkoztatása. Nem emberé, hogy "egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt". 

Számomra ez olyan csodálatos dolog, hogy véges elmém alig tudja felfogni. Isteni bölcsességet hirdettek nekünk, és mi is azt adjuk tovább. Isten az emberek előtt legszégyenletesebb dolgot használta fel arra, hogy mi megismerjük Őt! Érted és értem tette mindezt! Érted ezt? Adja meg a Mindenható Isten, hogy megértsük és el is fogadjuk ezt a nagy igazságot, ajándékot!

Csodagyógyszer!

Egyszer megkérdezte tőlem egy ismerősöm viccesen, hogy melyik a három legelterjedtebb szakma a világon. Sejtettem, hogy beugratós kérdés, de nagyot derültem a humoros, ám igaz válaszán. Orvos, politikus és teológus, ezekből van a legtöbb. Hogy miért is? Talán azért, mert nem találkozol olyan emberrel, aki nem tudna egy jó gyógymódot, gyógyszert ajánlani, ami szerinte nagyon jó, vagy olyannal, aki ne tudna hozzászólni az adot politikai helyzethez. Mindenkinek van egy véleménye Istenről is, mindenki rendelkezik egy bizonyos sajátos vallási filozófiával.

Néhány hete mentem az utcán és egyszer csak hallok valami pisszegtetést a hátam mögött. Nem tudtam, hogy nekem szól-e, vagy sem, de azért hátrafordultam. Egy ismerősöm szólított le, akivel néhány hónapja együtt voltunk a kórházban. Akkoriban még nem tudta az illető biztosra, hogy rákos, de mikor az utcán találkoztunk, ez a tény már nyilvánvaló volt. Nagyon megvolt változva, lesoványodott és beesett az arca. A lényeg az, hogy egy ilyen nagy dumás emberről van szó, az az ügynök típus, aki mindent eltudna adni, olyan meggyőző erővel bír. Most is kezdte reklámozni nekem a Noni terméket. Biztos már sokan hallottatok róla. Nem akarom most reklámozni, csupán úgy meglepett, hogy az emberek mi minden hazugságot képesek bevenni! Hát igen, csodagyógyszernek van ez is titulálva, ami mindenre jó. Ha egészséges vagy, akkor még egészségesebb leszel tőle, ha pedig bármi bajod van, ez a gyógyszer pont a legjobb arra a bizonyos betegségre.

Félre ne értsen senki, nem ellenkampányolni akarok én a Noni ellen, csupán mindenki tudja, hogy nincs olyasmi hogy mindenre jó. Vagy talán mégis?

Lelki értelemben van ilyesmi, ami minden élethelyzetre "orvosság"? Nos, úgy hiszem, hogy van, éspedig az imádság. Ma reggel olvastam a Jakab 4-ben, hogy az igaz ember buzgó imádságának nagy ereje van!

Egy kedves ének azt mondja, hogy egy kevés beszélgetés Jézussal, mindent megold. Bárcsak több időt szánnánk az Istennel való beszélgetésre, mert akkor biztos, hogy sok felesleges gondtól, "betegségtől" megszabadulhatnánk! Bemásolom az ének román változatát, legyen áldás számotokra!

Hálaadás - Gaither stílusban

Sokak előtt nem titok, hogy nagy Gaither-zene rajongó vagyok. Íme egy kis ízelítő, az egyik legutóbbi koncertjükből, ez a dal is a hálaadásról szól. Nagyon szeretem Marshall Hallnak a hangját!

Légy hálás

Légy hálás:

- hogy nincs meg mindened, amire vágysz. Ha meglenne, milyen céljaid lennének?

- mikor valamit nem tudsz, mert ez lehetőséget ad a tanulásra

- a korlátoltságaidért, mert ezek által fejlődhetsz

- a nehéz időkért, mert ilyenkor növekedsz

- minden kihívásért, mert ezek megerősítik a jellemedet

- a hibáidért, mert azok által értékes leckét tanulsz

- mikor fáradt és kisajtolt vagy, mert ez azt jelenti, hogy valami hasznosat csináltál

Könnyű hálásnak lenni a jó dolgokért, viszont beteljesedett és gazdag életük azoknak lesz, akik hálásak tudnak lenni a nehézségek között is!

Új évi fogadalom, vagy kockázat vállalás?

Az első blogolásomban már említettem, hogy egy új évi elhatározás eredménye ez az online "napló", memoár. Több ismerőst, barátot megkérdeztem ezzel a dologgal kapcsolatban, és érdekes történeteket meséltek. Hogyan vélekedünk erről? Teszünk új évi fogadalmakat? Megtartjuk azokat? Vagy talán egy elintéző kézmozdulattal véleményezzük ezt a "szokást"? Megvallom, hogy én is tűnődtem azon, hogy miért is olyan népszerű ez a "hagyomány". Talán az új év kezdete egy bizsergető érzéssel és kihívással tölt el, hogy ismét van 365 nap "üresen", amit majd a mi feladatunk lesz megtölteni tartalommal és az az érzés, hogy újat kezdhetünk, olyan kecsegtetően hangzik. Egy videojátékhoz hasonlítható, és mi élvezettel nyomjuk meg a Reset (újraindít) gombot, és egy új pálya, egy új szint kezdődik el.

Hát igen! Ha őszinték akarunk lenni magunkkal szemben, akkor be kell ismernünk, hogy a legkönnyebb és gyakoribb elhatározás amit ilyenkor hozunk, hogy NEM hozunk több ilyen döntést, mert ismerve magunkat, amilyen lelkesen megfogadunk valamit, olyan hamar el is száll az eltökéltség azok véghezvitelére.

Úgy gondolom, hogy Isten tőlünk nem fogadalmakat, nagy szavakat vár, de ha eltökéltük magunkat valami jónak a véghezvitelére, akkor az Ige arra tanít, hogy teljesítsük azokat. Jobb az engedelmesség, mint az áldozat! Sokszor azért fulladunk kudarcokba, mert önerőből próbálkozunk. 

Amit Isten elvár tőlünk az nem izzadságszagú erőlködés, hanem HIT, hogy minden nap tegyünk egy hitbeli lépést. Felajánlani magunkat Istennek, és odaadni neki az előttünk levő napokat, hogy Ő tudjon minket használni ebben az évben is talán épp olyan módon, ahogy mi azt el sem tudnánk képzelni. Igen, ez kockázatos, átengedni a kormánykereket Istennek, és az irányítást teljesen Rá bízni. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, úgy gondolom, hogy elmondhatjuk mi is, hogy Eben-Háézer, azaz mindeddig megsegített minket az Úr!

Istenre bízni magunkat és így vállalni kockázatot, szerintem sokkal jobban megéri, mint egy elhamarkodott, komolytalan fogadást tenni erre az évre. "Amit szem nem látott, amit fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." 1Kor 2:9 Hát nem fantasztikus ígéret! Merjünk kockázatot vállalni ebben az évben Krisztusért, Krisztussal - megéri, erre Isten maga a garancia. Erre a biztatásra, bátorításra nekem személyesen van elsősorban szükségem. A Bibliában felsorolt hithősök is épp olyan emberek voltak mint mi, de ők szaván fogták Istent és vállalták a kockázatot. Ha a vágyból nem lesz tett, tudjátok, hogy mi történik, nem? Egy nagy SEMMI! Ez a legnagyobb aggodalmam nekem is, hogy félelmeim ne bénítsanak meg annyira, hogy ne merjem vállalni a kihívásokat. Gondolom, hogy senki sem szeretné, ha élete végén úgy emlékeznének rá, hogy az az ember volt, akiben megvolt a potenciál, nagy dolgokra lett volna képes, de nem használta ki a lehetőségeket, nem vállalta a kihívásokat.
Mindenkinek van egy kisebb-nagyobb társadalmi köre, élettér, amiben mozgunk élünk. Család, barátok, kollégák, akik között kell naponként megélnünk hitünket. Ne féljünk Isten szeretetét megosztani környezetünkkel!

Hegymászás

Az év első hetét imádságos szívvel szoktuk kezdeni gyülekezeteinkben. Minden este összegyűlünk imádkozni, és letenni Isten kezébe a jövőt és a következő évet. Az imaheti program mottója "állhatatosság a  hitben." Nem tudom, hogy mi vár ránk ebben az évben, de azt tudom, hogy az Istenben vetett megingathatatlan hitünkre nagy szükség van mindig. A Biblia írja, hogy az ördögök is hisznek, mármint Isten létezésében, de ez önmagában nem hit. Nem akarok itt a hitről prédikálni, csupán egy igevers jutott az eszembe, ami nagyon sokat jelent nekem ebben az időszakban. "Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem amely legyőzte a világot, a mi hitünk." 1János 5:4

Lesznek dolgok, amiket le kell majd győznünk az idén is; próbák melyek talán hegyként fognak majd elénk tornyosulni és amiket meg kell majd "másznunk". Jó tudni, hogy Isten velünk van minden nap, minden egyes élethelyzetben és fogja a kezünk. Ez nem egy vak hit, mint sokan gondolják, hanem ez Isten ajándéka számunkra. Igen, a hit ajándék, nem a mi ügyességünk terméke.

Van egy kedves ének, melyben azt mondja a szerző, hogy "hittel magas hegyeket mozdítsz el..." Vannak hegyek, amiket félre kell mozdítani az útból, másokat megkell mászni.

Egy kicsit utánanéztem a Bibliában említett hegyeknek. Több hegy is van említve, mint pl. a Sínai hegy, Olivák hegye, Kármel hegy, Hermon hegye, stb. Ezek között vannak magasabb és kevésbé magas hegyek. Isten sok nagy dolgot végzett fent a hegyen.

Én is nagyon szeretem a hegyeket, hisz azok lábainál nőttem fel, és ha kitekintettem  a szobám ablakából, mindig láttam a fenséges hegycsúcsokat. Nagyon nehezemre esne olyan helyt élni, ahol nincsenek hegyek és ahol minden lapos. A hegyek felvidítanak, mindig lenyűgöznek csodás látványukkal, vagy épp az onnan nyíló kilátással. Sokakat kihívással kecsegtetnek és valósággal csalogatják a hegymászókat magukhoz.

Akik egy kicsit többet tudnak a hegyekről, mint a nevük és esetleg keletkezésüket, azok tisztában vannak azzal, hogy nem is olyan könnyű megmászni egy hegyet. Míg Skóciában éltem, nagyon sokat tanultam a hegyekről, a természetről, az időjárási viszonyokról, stb. Sok skót hegyet megmásztunk a barátaimmal, és minden ilyen expedíció felkészülést igényelt. Legelőször kikellet választani a térképen a megfelelő útvonalat, elemezni a terepet, a nehézségi fokozatot, és hogy miként kivitelezhető a hegycsúcs meghódítása.

A keresztény élet is egyfajta erőpróba. Nem sétagyaloglás és könnyű utazás. Harc, küzdelem, mely kitartást és teljes erőbedobást igényel. Mikor megyünk kirándulni, hegyeket mászni, sokszor látjuk, hogy a hegy lábánál a parkolók teli vannak autókkal. Sokan szeretik a természetet és a friss levegőn való mozgást, így természetes, hogy lent a hegy aljánál sok emberrel találkozzál. Turistáknak szoktam nevezni ezt a kategóriát, aki csak egyet jött mozogni a szabadban. Ahogy nekivágunk a mászásnak és haladunk egyre feljebb, sokszor tapasztaljuk, hogy az emberek létszáma is rohamosan csökken a magasságnak megfelelően. Lehet, hogy mire fáradtan felérkezünk a csúcsra, alig találkozunk valakivel.

A hívő élet is hasonló ehhez; lent a völgyben, a hegy lábánál, könnyű Isten dicsérni, beolvadni a tömegbe, és fellelkesülve hívőként élni. Azonban, mikor az élet útja rögösebbé válik, akkor már egyre kevesebben vállalják fel a Krisztus követésével járó kellemetlenségeket, nehézségeket. Ilyenkor könnyű elbukni, főleg ha egymásra nézünk, és látjuk, hogy már ő sem, és ő sem éli meg a hitét. Jézus azonban arra figyelmeztet minket, hogy ne egymásra tekintsünk, vagy a körülményekre, hanem csak Benne bízzunk, és belé kapaszkodjunk, mert Vele feljutunk a hegycsúcsokra. És az a látvány, ami ott fent tárul elénk..., mindent megér! Fent, mikor a szél borzolja a hajadat és érzed, hogy verejtékben úszva alig állsz fáradt, remegő lábaidon, nem arra gondolsz, hogy alig jutottál fel, hanem betölt téged Isten dicsősége. Rádöbbensz arra, hogy Isten ugyanaz fent is, mint aki a völgyben veled van. Lehet azért visz fel minket Isten magaslatokra, hogy más szemszögből mutasson meg bizonyos dolgokat, olyasmiket, amik a völgyből nem látszanak. Van néhány kedven dal, amit közzéteszek. Érdemes a szövegére figyelni, ha értetek angolul.

 

  Ez a dal is egyik kedvencem.

 

Ne csak a felszint kapard!

Gondolom, sokan hallottatok már C.S.Lewisról, a híres britt íróról, történészről, teológusról, akinek a műveit ma is nagyon sokan olvassák. A fiatalabb nemzedék, lehet hogy nem is a könyvei kapcsán ismeri, hanem csupán a Narnia filmeket látta. Három éve jelent meg az "Oroszlán, a boszorkány és a szekrény" film, majd utána egy évre rá a "Kaspian herceg", és most az év végén pedig  "A hajnalvándor útja". Ezeket a könyveket olvastam mind, és nagyon tetszettek nekem. Emlékszem, hogy az "Oroszlán, a boszorkány és a szekrény" megvolt édesapámnak és még gyerekként olvastam először. Igaz, hogy akkor felét sem értettem, de majd mikor nagyobb lettem újra elolvastam.
Az utóbbi években nagyon megszerettem C.S.Lewis írásait és emlékszem, hogy a katonaság ideje alatt az életéről szóló könyvet is elolvastam. Nemrég én is megnéztem a legutolsó filmet, és hogy őszinte legyek, egy kicsit kiábrándultam. Na, de mit is vártam, hisz egy film általában sohasem ragaszkodik a könyvhöz! Mégis felháborított kissé, hogy felcseréltek, sőt megváltoztattak dolgokat benne. Még mielőtt belemélyednék itt a filmkritikába, csupán csak azt szeretném elmondani, hogy valami nagyon fontosat lehet tanulni ebből a könyvből. 

Tömören felvázolom, hogy miről is szól, hogy értsétek majd az idézetet, amit bemásolok. Egy kisfiú van főleg a főszerepben, akit Eustacenak hívnak, aki unokatestvéreivel, Edmund és Lucyval egy hajóúton vesznek részt, hogy megkeressenek hét vezért, akiket elüldözött Caspian nagybátyja. Utuk során találkoznak sárkánnyal, tengeri szörnnyel, láthatatlan emberekkel, mágussal és természetesen Aslannal is. 

Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy elmesélem az egész könyvet. Csupán szükséges volt összefoglalnom egy kicsit, hogy értsétek a lényeget, ok?

Szóval, Eustice, aki amúgy egy kiállhatatlan rossz fiú, talál egy haldokló sárkány mellett egy rakás arany kincset. Felrak a karjára egy arany karkötőt és azon kapja magát másnap, hogy saját maga is sárkánnyá változott. Hamarosan ráébred arra, hogy ha nem sikerül hamarosan visszaváltoznia emberré, akkor magányosan fog meghalni a szigeten, mint egy szörny. Amint a jövőjéről gondolkodik, megjelenik előtte Aslan, aki elvezeti őt egy helyre, ahol egy hatalmas kút van,amiben megmártózva, Eustace gondolja, hogy megszabadulhat, levetheti a páncélját. Igen ám, de ez többszöri próbálkozás után sem megy, mert mindig visszanő a páncélzat. 

"Ekkor szólalt meg az oroszlán, de biztos, hogy ezúttal nem beszélt, és mégis tökéletesen megértettem. "Hagyd, hogy én vegyem le a ruhádat." Nagyon féltem a mancsaitól, mégis megkönnyebbültem. Mindenre felkészültem, történjen bármi. A könnycsepp, ami legördült a szeméből, a szívemig hatolt. Miközben a bőrömtől megszabadított, olyan fájdalmat éreztem, mint még soha. Az elviseléséhez az adott erőt, hogy tudtam: előbb-utóbb vége lesz a szenvedésnek. Olyan ez, mint amikor a sebből kiszedik a varratokat. Fáj, de közben örülsz, mert ez azt jelenti, hogy meggyógyultál. "

Nagyon tetszik ez a részlet, mert nagyon jól szimbolizálja az emberiség reakcióját a bűnre. Mikor súlyos, elviselhetetlen teherré válik számunkra, akkor megakarunk szabadulni tőle. Rugdalózunk, rázzuk magunkat, kaparásszuk a pikkelyeket, és mi magunk akarjuk megoldani a problémát. Ekkor ér minket a döbbenet, hogy túl sok rétege van!!!

És itt lép be Krisztus a képbe, és felkínálja segítségét nekünk, a bűnbocsánatát. Sokszor azon tűnődöm, hogy értjük-e igazán Jézus áldozatát, amit értünk tett?

Vagy talán nem látjuk, hogy a sárkánybőr alatt teljesen elszigetelődtünk Tőle, szörnyekké váltunk?! Vagy félünk, hogy sebeket kapunk? Félünk Jézustól, mert Neki van hatalma arra, hogy megváltoztasson minket, és új szívet adjon? Oh igen, nehéz kimozdulni a komfort zónánkból, de képzeld, Jézus a menny dicsőségét hagyta ott teérted, énértem!!! Üdvösséget hozott, békességet, szeretetet, gyógyulást, második esélyt. 

Kétezer éve, nem volt hely számára az övéi között. A zsidók nem fogadták be Őt, és te mit teszel?

Mi a mi válaszunk erre a mérhetetlen szeretetre? Isten szeretete nem felszínes, mint az embereké sokszor. Ő mélyre hatol, egészen a te szívedig, ha engeded.

Nem prédikálni akartam, de ez a dolog úgy felkavar, hogy nem tudom magamban tartani a szavakat. Isten azt tanította nekem most újra, hogy ne elégedjek meg a felszínes dolgokkal, hanem mindig legyek radikális a bűnnel szemben. Gyökerestől kell azt kitépni, mert hanem visszanőnek! Ebben az évben is sok harc és küzdelem vár ránk, de Krisztus által többek vagyunk, mint győztesek! Halleluja!

A patkányok meghalnak a magasban!

Ez is régebbi írásom, ami tömören arról szól, hogy nekünk hívő keresztényeknek minden nap meg kell harcolnunk a hit harcait az ördöggel szemben. Néha nagyon lelkesek vagyunk, és alig várjuk, hogy szembeszálljunk a gonosszal, máskor viszont alábecsüljük az ellenség erejét, és az első üvöltésétől hanyat-homlok menekülünk. Azonban, ha a Krisztus teljes fegyverzete rajtunk van, akkor MEGÁLLHATUNK az ördög támadásaival szemben. Az ige kardjával kezünkben felvehetjük a harcot. Ezért jó tudni igeverseket kívülről, hogy legyenek azok mélyen szívünkbe vésve, hogy bármilyen helyzetben tudjuk használni azokat. Lehet, hogy a sátán azt mondja, hogy igen, ezt már mondtad nekem, de Isten igéje minden nap ugyanolyan hatékony fegyver, tehát ne féljünk használni azt!

A sátán a világ legjobb szabómestere, tudjátok, hogy miért? Mindenkinek személyre szabott kísértéseket készít, amik tökéletesen illenek személyiségünkre és karakterünkre. Egy előadótól hallottam ezt a kis sztorit, nagyon tanulságos.

Egy pilóta épp a saját kis repülőgépével próbált leszállni, mikor észrevette, hogy patkányok vannak a gépében és épp a legfontosabb drótszálakat rágcsálják. Rögtön felismerve a helyzetet, hogy ez akár az életébe is kerülhet, gondolt egyet és leszállás helyett felfelé vette az irányt. Egyre feljebb és feljebb repült, addig hogy már az oxigén kezdett egyre kevesebb lenni a levegőben. Már olyan magasan járt, hogy alig volt oxigén a kabinban és a hőmérséklet is drasztikusan lecsökkent. Már nagyon magasan járt a felhők fölött, mikor végül is visszafelé vette az irányt. Biztonságos földet érés után, átkutatta a gépet és talált két döglött patkányt a gép hátuljában. 

Ez a kis illusztráció bemutatja, hogy miként bánjunk a bűnnel az életünkben. Megkell őlni a bűnt, mert különben akármilyen kicsinek is tűnjenek azok, a vesztünket okozhatják. Dicsőség az Úrnak, hogy szárnyalhatunk magasan, mint a sasmadár, a Szent Szellem szárnyain! Tisztaság - ez amit Isten vár tőlünk! Ebben gyönyörködik Isten és nem abban, hogy ha látja a kétszívűségünket, langymeleg életünket! Ne legyünk képmutatók, adjuk teljesen oda életünket Krisztusnak és Ő nem marad adós!

Ego sum via, veritas et vitae! - Én vagyok az út, az igazság és az élet!

Négy évvel ezelőtt volt egy próbálkozásom és ismerkedésem a blogszerkesztéssel és mivel a myspace nem jött be nekem annyira, ezért elég rövid életű is volt az egész. Most hogy elindítottam ezt a blogot, szeretném néhány írásomat átmenteni ide. Akkoriban angolul írogattam, tehát szükséges lesz a fordítás is egyeseknek.
Íme az első írásom ami megjelent a neten 2007-ben!

Sokszor hallunk közhelyeket, elcsépelt kifejezéseket, mint pl. az élet útja, vagy az Út, Nagy Utazás, azonban mégis gyakran elveszítjük ezen szavak igazi értelmét. 
Életünk során mindnyájan bejárunk különböző életutakat, legyenek azok simák, vagy akár egyenletlen, gödrösek. A régi jó közmondás szerint, minden út Rómába vezet, és néhány ezer évvel talán ez így is volt, de ma már mindenkinek más elképzelése van az életutakról. Egyesek szerint mindenkinek saját sorsa, életpályája van, mások a New Age tanítás szerint azt állítják, hogy minden út, elv, vallás, eszme, ideológia egy "istenhez" vezet, legyen ez bárki, vagy bármi számodra.
Jézus ezzel a nézettel szemben valami egészen radikálisat állít. Ő nem mondta, hogy minden út hozzá vezet, hanem azt mondta, hogy Ő maga az Út, az Igazság, és az Élet!
Egy út elvisz minket egy helyről egy másikra, irányt, célt mutat nekünk. Milyen jó, hogy Jézus Krisztus ilyen út számunkra!
Az utóbbi időben felfedeztem a szaladás szépségét, és nagyon üdítőnek találom, úgy a test, mint a lélek számára. Állítom, hogy semmi sem tisztítja meg az agyat úgy, mint egy jó kiadós reggeli szaladás. A friss levegő megtölti a tested oxigénnel és serkenti az agyad. Sokszor mikor futok, teljesen elmerengek és még a kocsikra sem figyelek, amik felém közelednek. Ha valaki is járt már Skóciában, az tudja, hogy ott milyen keskenyek a falusi utak. Csupán egy szűk sáv van, és ötven méterenként egy-egy hely, ahol kilehet kerülni a szembejövő autót. Általában az autósok nagyon figyelmesek a biciklisekkel és a futókkal, de általában neked kell megállnod, hogy elengedd őket. Ez nem egy kellemes dolog, mert kitud zökkenteni a ritmusodból. 
Igen, az élet ritmusa! Pál apostol mondja, hogy mi Isten gyermekei mind futók vagyunk. Van egy kolléganőm itt Skóciában, aki nagyon jó futó. Több versenyen is részt vett, köztük a London maratonon is ott van minden évben, stb. Láttam őt szaladni esőben, havazásban, hidegben és melegben, nappal, vagy sötétben egyaránt. Folyamatosan és rendszeresen edzi magát, majdnem minden nap. A kitartás a kulcs a sikerhez!
1Kor 9:25-27 "Úgy fussatok, hogy elnyerjétek a díjat!..."
Bárcsak mind úgy tudnánk futni, hogy végül nyertesek legyünk! Nem céltalanul, hanem úgy mint akik előtt világos a cél, a mennyeknek országa!
Az út és a futás egy folyamat, néha rögös, egyenletlen a terep, telve veszélyekkel, táblákkal az út mentén. Egyeseknek hosszabb, másoknak rövidebb, de a legfontosabb, hogy Jézussal tegyük meg ezt a földi utat és 
akkor a győzelem garantált!

Many times we hear commonly used phrases, like THE ROAD OF LIFE, or THE WAY, THE JOURNEY,   but sometimes we just miss the deep meanings of these words.

Through our lives we all have walked different roads, good ones and bumpy and uneven ones. In the old times people thought, that Rome was the centre of the world and every road led to that city found on seven hills. Nowadays some might say that all roads lead into different directions, or some others believe the new age teaching, that all ideas, theories, religions lead to "god", what-, or whoever that might be for you.

Jesus proclaims something completely different and radical. He doesn't say, that all road lead to me, but He says, He is THE WAY, THE TRUTH and THE LIFE!

A road guides us, takes us from one place to another. Shows us direction, destination, purpose, pattern. What a comfort is to know this!

Lately I discovered the pleasures of running, and I find it very refreshing for the body and for the soul as well. Breathing in fresh air, just clears your mind and filles your body with oxygen. Sometimes I am so deep in my thoughts, that I can hardly notice the cars coming my way. If you've ever been to Scotland, you know, the country roads are very narrow here. Just a single track with some passing places along. Usually drivers are very cautious about cyclists and runners, but most of the time you have to step aside and let them go. This is not so pleasant, because it can throw you out from your rhythm.

Yes, the rhythm of Life. Apostle Paul says, that we, Christians, children of God, are all  runners. My colleague is a runner. She runs the London marathon each year. I saw her running in rain, in snowfall, in cold and hot weather, in daylight, in darkness. She is training herself regularly, almost every day. Perseverance is the key to success.

"Run in such way, that you get the prize. Everyone who competes in the games goes into strict training. They do it to get a crown that will not last, but we do it to get a crown that will last forever. Therefore I do not run like a man running aimlessly. I do not fight like a man beating the air. No, I beat my body and make it my slave so that after I have preached to others, I myself will not be disqualified for the prize." 

1Cor. 9:25-27

This is my first blog and I thought I might share a bit about THE Road, THE Journey we all make, till we reach the final destination: Heaven.

It is a progress, with ups and down, bends and dangers, signs along the way. For some the journey is short, for others it seems longer, but it is a real adventure if we all do it with Jesus.

Faith, Hope and Love - Hit, Remény és Szeretet

2011-et írunk és a tegnap ahogy a facebook oldalamra mentem, láttam, hogy néhány barátom, rokonom megosztotta az új évi fogadalmát, céljait, vágyait. Ez a szokás főleg Amerikában nagyon népszerű, de mint általában a felületes szokások, az emberek többsége nem gondolja komolyan az elhatározásait. Olvasva nagyon jó terveket, nekem is beugrott egy dolog, éspedig, hogy kezdjek el blogokat írni. Nos, nem pletykablogokra gondoltam, ahol a nagyvilág elé tárom a magán életem legapróbb részleteit, vagy ahol kidumálok másokat, stb. Egyszerűen arra gondoltam, hogy olyan gondolatokat szeretnék közre tenni, ami építő és hasznos lehet mások számára is. Mi lehet frissítőbb, mint Isten igéje! Nem tudom, ti szoktatok-e úgy lenni, hogy Isten szól hozzátok a Biblián keresztül, vagy valaki által és akkor nyomban, olyan sokat jelentenek azok a szavak neked, de az idő múlásával hamar elfeledkezel róluk. Beismerem, én nagyon feledékeny ember vagyok, a hosszútávú memóriám katasztrofális és szelektív :)) Ezt tudva magamról, arra gondoltam, hogy milyen jó, ha a friss gondolatokat megörökítem és lejegyzem. Ki tudja, hátha még másokat is bátoríthatok általuk.
Hálás vagyok Istennek, hogy minden nap velem van és vezet engem. Jó vele fejezni be, és vele kezdeni minden napot és évet.  Az óév utolsó napján egy kicsit úgy magam alatt voltam és éreztem, hogy elgyengültem lelkileg. Azon gondolkodtam, hogy egyáltalán van-e hitem, reményem és tudok-e szeretni. Éreztem, hogy a sátán kóstolgat és én padlón vagyok. Gondoltam, hogy leveszek egy könyvet a polcról, amit már ugyan kiolvastam, de Isten sokat szólt általa hozzám. Néhány oldal után viszont letettem és éreztem, hogy most nem kapok üzenetet belőle. Nekifogtam egy másik könyv olvasásához, viszont az meg pláne nem volt aktuális. Milyen is az ember, mindig végső megoldásként fordul Istenhez! Elővettem a Bibliám és kíváncsi voltam, hogy mi a vezérfonalban erre az évre az első ige, amit előjegyeztek. Zsolt 37:34-40 Általában mindig kérem Istent, hogy szóljon hozzám igéjén keresztül, de most talán valósággal könyörögtem üzenetért. "Reménykedj az Úrban, maradj az Ő útján!", "a jövő a béke emberéé", "Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején...." Köszönöm Istenem, csak ezt tudtam mondani és éreztem, hogy betölt újra Lelkével. Egy kedves angol ének jutott eszembe, hogy "Just a little talk with Jesus makes it right" (csak egy kis beszélgetés Jézussal mindent rendbe hoz) Ez így igaz, ezt már annyiszor megtapasztalhattam életem folyamán. Semmi sem ér fel az Isten igéjével! Benne erő van és útmutatás a nehéz időkben. Isten megerősítette lankadó hitem, új reményt adott, és folyamatosan tanít szeretni. Hihetetlen, hogy ha vágyunk Isten jelenlétére, akkor Ő annyiféleképpen tud hozzánk szólni. Elsején arról beszélt Róbert, a lelkészünk, hogy ha magunkra nézünk és negatívak vagyunk, akkor meggyalázzuk Istent, mivel megtagadjuk az Ő hatalmát és erejét. Mikor ezt mondta, olyan volt mint egy lelki pofon, jól felrázott. Hányszor vagyunk hajlandók megtagadni Istent szavainkkal, kétségeinkkel, aggodalmaskodásainkkal! És mindezek ellenére jön Krisztus és szelíden nevel minket - hát nem csodálatos! A három legfontosabb dolgot említettem a címben, és tényleg ezek hatalmas értékek, mert nem tőlünk származnak, egyedül Isten tudja ezeket adni nekünk. Pál apostol több helyen is említi ezt a három dolgot együtt. A szeretet himnuszban (1Kor 13), majd 1Thes 1:3 és 5:8-ban. Annyian vannak, akik bedobják a törülközőt és feladják hitüket, reményüket és kihal belőlük a szeretet. Sokszor voltam én is úgy, hogy feladjak mindent, de tudom, hogy Isten az aki megtart. Ma délután is erről volt szó a bizonyságtételekben és olyan jó volt hallgatni őket! Az Isten szeretete feljebb ér a csillagoknál, mondja egy ének, és tényleg nem lehet emberi értelemmel felfogni. Év végén általában szoktunk elemezni, visszatekinteni egy évet, és jó ha ilyenkor mindig a hála jön ki belőlünk. Van miért hálát adni! Vedd számon az áldásokat kedves barátom és lásd meg, hogy milyen jó hozzád az Úr!