Ne csak a felszint kapard!

Gondolom, sokan hallottatok már C.S.Lewisról, a híres britt íróról, történészről, teológusról, akinek a műveit ma is nagyon sokan olvassák. A fiatalabb nemzedék, lehet hogy nem is a könyvei kapcsán ismeri, hanem csupán a Narnia filmeket látta. Három éve jelent meg az "Oroszlán, a boszorkány és a szekrény" film, majd utána egy évre rá a "Kaspian herceg", és most az év végén pedig  "A hajnalvándor útja". Ezeket a könyveket olvastam mind, és nagyon tetszettek nekem. Emlékszem, hogy az "Oroszlán, a boszorkány és a szekrény" megvolt édesapámnak és még gyerekként olvastam először. Igaz, hogy akkor felét sem értettem, de majd mikor nagyobb lettem újra elolvastam.
Az utóbbi években nagyon megszerettem C.S.Lewis írásait és emlékszem, hogy a katonaság ideje alatt az életéről szóló könyvet is elolvastam. Nemrég én is megnéztem a legutolsó filmet, és hogy őszinte legyek, egy kicsit kiábrándultam. Na, de mit is vártam, hisz egy film általában sohasem ragaszkodik a könyvhöz! Mégis felháborított kissé, hogy felcseréltek, sőt megváltoztattak dolgokat benne. Még mielőtt belemélyednék itt a filmkritikába, csupán csak azt szeretném elmondani, hogy valami nagyon fontosat lehet tanulni ebből a könyvből. 

Tömören felvázolom, hogy miről is szól, hogy értsétek majd az idézetet, amit bemásolok. Egy kisfiú van főleg a főszerepben, akit Eustacenak hívnak, aki unokatestvéreivel, Edmund és Lucyval egy hajóúton vesznek részt, hogy megkeressenek hét vezért, akiket elüldözött Caspian nagybátyja. Utuk során találkoznak sárkánnyal, tengeri szörnnyel, láthatatlan emberekkel, mágussal és természetesen Aslannal is. 

Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy elmesélem az egész könyvet. Csupán szükséges volt összefoglalnom egy kicsit, hogy értsétek a lényeget, ok?

Szóval, Eustice, aki amúgy egy kiállhatatlan rossz fiú, talál egy haldokló sárkány mellett egy rakás arany kincset. Felrak a karjára egy arany karkötőt és azon kapja magát másnap, hogy saját maga is sárkánnyá változott. Hamarosan ráébred arra, hogy ha nem sikerül hamarosan visszaváltoznia emberré, akkor magányosan fog meghalni a szigeten, mint egy szörny. Amint a jövőjéről gondolkodik, megjelenik előtte Aslan, aki elvezeti őt egy helyre, ahol egy hatalmas kút van,amiben megmártózva, Eustace gondolja, hogy megszabadulhat, levetheti a páncélját. Igen ám, de ez többszöri próbálkozás után sem megy, mert mindig visszanő a páncélzat. 

"Ekkor szólalt meg az oroszlán, de biztos, hogy ezúttal nem beszélt, és mégis tökéletesen megértettem. "Hagyd, hogy én vegyem le a ruhádat." Nagyon féltem a mancsaitól, mégis megkönnyebbültem. Mindenre felkészültem, történjen bármi. A könnycsepp, ami legördült a szeméből, a szívemig hatolt. Miközben a bőrömtől megszabadított, olyan fájdalmat éreztem, mint még soha. Az elviseléséhez az adott erőt, hogy tudtam: előbb-utóbb vége lesz a szenvedésnek. Olyan ez, mint amikor a sebből kiszedik a varratokat. Fáj, de közben örülsz, mert ez azt jelenti, hogy meggyógyultál. "

Nagyon tetszik ez a részlet, mert nagyon jól szimbolizálja az emberiség reakcióját a bűnre. Mikor súlyos, elviselhetetlen teherré válik számunkra, akkor megakarunk szabadulni tőle. Rugdalózunk, rázzuk magunkat, kaparásszuk a pikkelyeket, és mi magunk akarjuk megoldani a problémát. Ekkor ér minket a döbbenet, hogy túl sok rétege van!!!

És itt lép be Krisztus a képbe, és felkínálja segítségét nekünk, a bűnbocsánatát. Sokszor azon tűnődöm, hogy értjük-e igazán Jézus áldozatát, amit értünk tett?

Vagy talán nem látjuk, hogy a sárkánybőr alatt teljesen elszigetelődtünk Tőle, szörnyekké váltunk?! Vagy félünk, hogy sebeket kapunk? Félünk Jézustól, mert Neki van hatalma arra, hogy megváltoztasson minket, és új szívet adjon? Oh igen, nehéz kimozdulni a komfort zónánkból, de képzeld, Jézus a menny dicsőségét hagyta ott teérted, énértem!!! Üdvösséget hozott, békességet, szeretetet, gyógyulást, második esélyt. 

Kétezer éve, nem volt hely számára az övéi között. A zsidók nem fogadták be Őt, és te mit teszel?

Mi a mi válaszunk erre a mérhetetlen szeretetre? Isten szeretete nem felszínes, mint az embereké sokszor. Ő mélyre hatol, egészen a te szívedig, ha engeded.

Nem prédikálni akartam, de ez a dolog úgy felkavar, hogy nem tudom magamban tartani a szavakat. Isten azt tanította nekem most újra, hogy ne elégedjek meg a felszínes dolgokkal, hanem mindig legyek radikális a bűnnel szemben. Gyökerestől kell azt kitépni, mert hanem visszanőnek! Ebben az évben is sok harc és küzdelem vár ránk, de Krisztus által többek vagyunk, mint győztesek! Halleluja!