Abban a kiváltságban van részem, hogy van időm elcsendesedni és az Úrral beszélgetni. Sok dolog kavarog bennem és érzem, hogy talán jobban mint bármikor, Isten vezetésére vagyok utalva. Minél többet olvasom a Bibliát, annál jobban érzem, hogy milyen esendő vagyok. Nem tudom, hogy voltatok-e már olyan helyzetben, hogy annyira üresnek éreztétek magatokat, hogy az már valósággal fájt. Az a vágyam nekem, hogy minden bűntől és szeméttől tisztítson meg Isten, és töltsön be az Ő Szent Lelkének erejével.
Egy kedves régi angol ének jutott az eszembe, aminek a szövege a samáriai asszony történetére alapszik. A refrén lefordítva úgy hangzik, hogy: "Töltsd meg Uram a poharam, felemelem most hozzád, jöjj és csillapítsd le szívem szomját. Élet kenyere táplálj, míg már nem kell több, töltsd be poharam, és töltsél be teljesen!!
Legyen áldás számotokra ez a dal!
1 megjegyzés:
Tetszik a dal és az elmélkedés. Két részlet jutott eszembe róla:
Jer 2,13
Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.
Jer 2,19
Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! - így szól az Úr, a Seregek Ura.
Csodálatos Isten igéje, ahogy látszik belőle: számára nincs ÚJ helyzet, ismeri az embert testestől-lelkestől. A modern pszichológia vizet sem vihet ehhez a bölcsességhez. :)
Megjegyzés küldése