Repetitio est mater studiorum.

A középiskolai latin tanárnőm szavai jutottak ma eszembe. Öt évet tanultam latint, de a Miatyánkon és néhány közmondáson kívül, nem sok maradt meg bennem. Volt egy szigorú latin tanárnőm három éven keresztül, és nagyon jó humora volt, ezért szerettük. Mindig emlegetett egy közmondást, és utána mindig hozzátette a saját változatát is. Mikor valakinek nem ment az igeragozás, vagy egyéb nyelvtani dolog, akkor szokta mondogatni, hogy "ismételd csak fiam, mert butább ettől nem leszel!" Ilyenkor szokta mondani, hogy "Repetitio est mater studiorum, tanem multo repetitio est mater stupidorum!" Magyarul: Az ismétlés a tudás anyja, de a sok ismétlés a butaság anyja! 

Nos, nem a latin nyelvtudásomat akarom fitogtatni, csupán eszembe jutott ez a mondás, mivel a saját bőrömön tapasztaltam meg ennek az igazságát. 

Kb. 5 éve vettem Skóciában a laptopomat és gondoltam, hogy egy kis karbantartást végzek ma rajta. Előtte megnéztem a youtubeon egy oktatóvideót arról, hogy miként is kell szakszerűen szétszedni, és hát gondoltam, hogy ez nekem is menni fog, mint a karikacsapás. 

Nem is volt gond a szétszedéssel. Szépen darabjaira bontottam a kis gépet, és megtakarítottam a ventilátorokat, portalanítottam, pedig nem is igazán volt poros. Mikor végeztem mindezzel, akkor úgy ahogy láttam és ésszerűnek is tűnt, elkezdtem az összeszerelést. Apum bejött a szobába és nézte az ügyködésem. Mondom neki, hogy ez csoda lesz, ha el is fog indulni. Igen, vágja rá, egy kisebb csoda. Fő az optimizmus! :))) Hát, hogy is fejezzem ki magam..., a csoda egy kicsit váratott magára. Szépen összeraktam és beüzemeltem. Igen ám, de rögtön ki is kapcsolt. Na, gondoltam magamban, valamit nem csináltam jól, elfelejtettem visszadugni, stb. Szétszedem, még egyszer átnéztem mindent, de nem találtam hibát. Neki estem, újra szét kaptam darabjaira, majd újból összeraktam. Azonban, másodjára sem akart működni rendesen. Gondoltam, hogy valami kábel megsérülhetett, vagy ilyesmi. Ezért csak úgy csupaszon raktam össze, hogy ne kelljen annyit csavarozgatni megint. Rövidre fogva a hosszú sztorit, sok mindent kipróbáltam, és volt egyszer hogy elindult és rendesen működött. Nagyon megörültem, de mikor összeszereltem, ugyanúgy figurázott, mint legelőször. Már-már gondoltam, hogy feladom és meg is érdeklődtem, hogy milyen szervizbe érdemes elvinnem másnap. A büszkeségem azonban nagyon sértette, hogy egy vacak laptopot nem tudok jól összerakni. Legalább egy tucatszor szétszedtem-összeraktam. Sok időt bíbelődtem vele, míg rájöttem, hogy valami a merevlemezzel lehet a gond. Kivettem, megnéztem és visszatettem. Gondoltam helyén van, eddig is így raktam vissza, de azért még nyomtam rajta. Meglepetésemre még ment beljebb. Ezután mikor elindítottam, akkor már ment rendesen. Nos, hogy ez volt-e végig a baj, vagy sem, nem tudom. Egyet viszont megtanultam, éspedig azt, hogy az ismétlés a tudás anyja!

Lelki értelemben is kell sokszor ismételni, mert néha elég rossz tanulók vagyunk. Azonban nem szabad az első kudarc, bukás után feladni a harcot. 

Eszembe jut egy közismert univerzális kenőanyag, a WD-40-nek a története. Főleg külföldön közismert spray ez, de már nálunk is láttam autós üzletekben, meg barkácsboltokban. Egy amerikai tudós, Norm Larsen találta fel ezt az szintetikus anyagot 1953-ban. Egy olyan szert akart előállítani, amit az űrtechnológiában fel tudnak használni, mint rozsda-elleni védőanyag, főleg rakéták védésére. A nevét a naplójába írt bejegyzésről kapta: "Water Displacement - 40th attempt" Víz helyettesítő anyag - 40-ik próbálkozás. Igen, Normnak sikerült 40-ik nekifutásra egy olyan anyagot előállítani, amit ma már sok háztartásban használnak szerte a világon. Azon gondolkodtam sokszor, hogy mi lett volna, ha a 39-ik próbálkozásnál abbahagyta volna?! 

"Jó várni, és megadással lenni az Úr szabadításáig", és jó "kitartással megfutni az előttünk levő küzdőteret". 

Fukushima 50

Az utóbbi időben a hírekben nagyon sok szó esik az arab világban dúló háborúkról ,a március 11-én Japánt ért 9.0 fokos földrengés, és az azt követő cunami okozta irdatlan állapotról. Nap mint nap a hírekben jelentik az aktuális helyzetet a földrengés következtében megrongálódott fukushimai atomerőműről, és a világ szívszorongva figyeli az ott lezajlott eseményeket. A földrengés nagyon megrázta Japánt és az ottani embereket, szó szerint és lelki értelemben is. Mivel a földrengés középpontja a nyílt óceánon volt kb. 150 km-re Japántól, ezért szökőárt vont maga után, ami szakértők szerint nyílt tengeren elérheti a 800-1000 km/h sebességet. Természetesen a parthoz közeledve ezek a nagy hullámok megtörnek és aszimmetrikussá vállnak. A felvételeket nézve is elborzad az ember, hát az aki átélte és ott van abban a helyzetben. 

A legnagyobb gondja a japánoknak mégis a rádióaktív sugárzás, ami terjed a térségben a megsérült hűtőelemek következtében. Van egy cég, ami most nagyon híres lett az elszánt és bátor munkásai révén. Ez a Tepco vállalat, amely a fukushimai erőművek üzemeltetéséért felel. Több, mint 100 vállalati dolgozó és önkéntes vállalta azt, hogy teljes erőbedobással dolgoznak éjt nappallá téve, hogy helyreállítsák az áramszolgáltatást és megállítsák a sugárzás terjedését. Ennek a csapatnak a Fukushima 50 nevet adták, akik önként vállalták a kegyetlen és biztos halált, annak érdekében, hogy az ország-világ megmeneküljön egy atomkatasztrófától. Ezek az önfeláldozó emberek óránként nagyobb sugárzásnak vannak kitéve, mint egy átlagos munkás (aki atomerőműben dolgozik) egész élete során!!! A tegnapi nap három munkást ért 170-180 millisieverts erősségű sugárzás. (100 millisieverts értékű sugárzás évente! az alsó határ, aminél valószínű a rákos daganatok kialakulása). Nem tudom, hogy hány órát dolgoztak ilyen nagy sugárzásban, de gondolom, hogy többet, mint egyet. A kormány szándékosan nem fedi fel ezeknek a bátor embereknek a kilétét, akik életüket áldozzák családjaikért, hazájukért és tágabb értelemben a környező országok embereiért is. 

Mikor olvastam ezeknek az embereknek a meghökkentő bátorságát és áldozatvállalását, akkor egyből a János 15:13 jutott eszembe. "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért."

Van néhány videó is róluk, egyet belinkelek ide az angolul értők számára.

Az angol nyelvben van egy kifejezés, ami a totális összeomlásra utal, és eredetileg az atomerőművek katasztrófájára használták. Mára azonban mindenféle végleges leépülésre és krízisre használják. Egy ilyen összeomlástól tartanak Fukushimában is. 

Ahogy olvasom a híreket Japánból, gondolatban egy más jellegű összeomlásra  gondolok, ami előbb vagy utóbb befog következni. Sokan kétkednek benne, de Isten igéje tényként beszél erről, akár elhisszük, akár nem. "De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint éjjel a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlna, az elemek égve felbomlanak, a föld és a raja levő alkotások is megégnek." 2Péter 3:10 (9-14)

Sokan kétkednek az Úr visszajövetelében, de "Nem késlekedik az Úr, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. " 9v. 

Megszégyenítő a Fukushima 50 csapatának életmentő önfeláldozása, de hogy állunk mi hívő keresztények a lélekmentésben? Készek vagyunk feláldozni életünket, egészségünket, javainkat a Krisztus evangéliumáért? Vagy talán a legkisebb bántástól, próbától, üldöztetéstől megfutamodunk és visszavonulót fújunk?

"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben."

Legyünk emberhalászok, mentsünk lelkeket, amíg lehet, mert közel a vég! Imádkozzunk azokért, akik most nyomorúság között élnek!

How can I say thanks...

Március 15. magyar nemzeti ünnep, amikor sok magyarlakta településen felhangzik a magyar himnusz, székelyföldön a székely himnusz is. Ilyenkor egyesek ünneplőbe öltöznek, mások népviseletbe és kokárdákkal feldíszítetten emlékeznek az 1848-as forradalomra, annak kitörésének napjára. Az egyik barátom a napokban települt vissza az anyaországból és kérdeztem a tegnap tőle, hogy hol van a kokárdája. Meséli, hogy ő azt belül viseli. Így van, én is belül hordom, és a formaságok számomra nem sokat jelentenek. "Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!" Nos, olyat tettem én a tegnapi ünnepnapon, amit nem sokan: elmentem a román fővárosba! Hogy miért? Nem tüntetni, vagy hasonló dolgok miatt, hanem mert kaptam egy nagyon szép ajándékot az egyik ismerősömtől. Egy ingyen jegyet az egyik kedvenc énekeseim koncertjére! Cseng a telefon hétfőn és kérdezik, hogy nem volna-e kedvem elmenni Bukarestbe Gaither Vocal Band koncertre. Nos, aki ismer, az tudja, hogy nagy Gaither rajongó vagyok, ezt sokat hangoztatom, de így is van. Ilyen ajánlatot, hogy utasíthatnék vissza. Ahogy mentünk lefelé a román alföldön, azon tűnődtem, hogy milyen jó nekem, hogy teljesen más érzelmektől fűtött himnuszokat hallgathatok és énekelhetek a koncerten. Jó újra és újra emlékezni, hogy ez a föld nem a mi hazánk, otthonunk. Itt lent mi csak átutazó vándorok vagyunk. A mi hajlékunk fent van a mennyben, mondja a Biblia. Nagyon szép élmény volt ez a koncert, és habár semmi újjal nem rukkoltak elő, mégis nagyon jó hangulatú zenei előadást láthattunk, hallhattunk. 

Én még sohasem láttam élőben a Sala Palatului épületet, tehát örültem ennek az élménynek is. Ja igen, és még a koncert előtt egy kis "kényszer" városnézés is belefért, mert eltévedtünk egy kicsit, de én élveztem :)

A két másfél órás zenei tömb szünetében sikerült Gordon Motettal egy fotót is készítenem, aminek nagyon örültem. Mással nem lehetett találkozni, csak vele, de örültem, hogy vele is válthattam néhány szót. Élőben is nagyon kedves ember. Hadd beszéljen néhány kép is.

 Gordon Mote, a country zene legjobb zongoristájának volt nyilvánítva 2009-ben. Tény, tud egy kicsit.. :)

Mark Lowry román népviseletben szórakoztatta a jónépet két dal erejéig. A kalap szerintem kicsi volt a fejére, mert nem nagyon akart a sok mozgás közepette fent maradni.

A csipet-csapatunk, akik együtt utaztunk le Bukarestbe. Nekünk is volt egy komédiásunk, tehát menet mi sem unatkoztunk.

700 Club

Sokat töprengtem azon, hogy szükséges-e nekem felemelnem a hangom a sok tévtanító és hamis próféta ellen, akik napjainkban szédítik a tömegeket a média csatornáin keresztül. Amerikában rengeteg "keresztény" tévécsatorna létezik, mégis a leghíresebb a TBN, aminek az adásait közvetítik szerte a világon, különböző nyelveken. A magyar ATV csatorna is átvesz néhány adást tőlük és magyar szinkronnal sugározzák tovább ezeket. Az egyik legnézettebb ilyen műsor a 700 Club, amit nagyon sokan néznek. Az egyik fő műsorvezetője ennek az adásnak Pat Robertson, aki valaha baptista lelkipásztor volt, de pályázott ő már az elnöki székért is. Nagyon ellentmondásos és megosztó személyiség, mert kijelentéseivel sokakat megtéveszt. Meglepődtem, hogy még úgymond komoly és érett hívő emberek  is isszák a szavait és mindent elhisznek neki. Pedig csak elég lenne egy kicsit utánanézni a wikipedián vagy a youtubeon, hogy miket jósolt meg, és mi teljesedett mindabból, amit "megprófétált".

Manapság sok bibliaellenes dolog megfér a keresztény egyházakban, a gyógyító-, prófétaiskoláktól kezdve egészen a okkult humanista eszmék prédikálásáig. Aki megtért és olvassa az Írásokat, az tudja, hogy utolsó időket élünk, elég csak a híreket olvasni. És mégis a hívő ember nem éhezi és szomjazza az igazságot eléggé. Megelégszenek sokan azzal, amit hallanak, amit innen onnan felszednek, olvasnak, mondanak nekik. Kérdés az, hogy a Biblia tekintélye milyen szerepet játszik az életünkben? Első számú tekintély, vagy csak könyv, amit néha-néha összehasonlításként felhozunk és belenézünk? Borzási István testvér egy blogbejegyzésében írt a prófétálásról, az újkori prófétálásról is, hogy az ilyen prófétai kijelentések nem lehetnek sohasem egyenértékűek az isteni kijelentéssel, azaz a Biblia szavaival. Ezzel egyet értek, mert hogy ki mit jósol a jövővel kapcsolatban, az lemérhető úgy, ahogy az ószövetségben tesztelték a hamis prófétákat. Ha nem teljesedett be amit mondtak, akkor világossá vállt mindenki számára, hogy sarlatánokról van szó, azaz hamis prófétákról. (V Mózes 18:20-22) Egy alkalommal beszéltünk ifin arról, hogy mi is a hamis prófétákat kiszűrő mérce. 

1. A beteljesedett próféciák - úgy történt-e? Pat Robertson is hamis próféta, ezt kimerem jelenteni nyíltan, mert sok minden, amit mondott nem teljesedett be. Megnézhetsz néhány youtube videót is erről, egyet belinkelek ide.

2. Helyénvaló tanítás - összhangban van-e mindaz amiről beszél a Bibliával, Isten Igéjével

3. Erkölcsi próba - a szavaik és tetteik összhangban vannak-e Jézus tanításával (Ez 13:22)

4. Gyümölcseik - Mt 7:16-17

Nekünk hívő keresztényeknek mindig Isten igéje kell  hogy az abszolút és mérvadó mérce legyen életünkben.

Ha ez nem így van, akkor nagy bajok vannak.

Legyünk józanok, vizsgáljunk meg mindent tüzetesen, mert sok jónak látszó tett és szó lehet hamis, Isten ellenes dolog. Az ítélet nem a mi dolgunk, nekünk nem a személyeket kell megítélni, hanem a bűnt és a hamis tanításokat, amiből nagyon sok van. Adjon Isten nekünk bölcsességet, lelki látást, a lelkek megkülönböztetésének ajándékát, hogy mindig feltudjuk ismerni a sátán fondorlatosságait.

Elnemfelejthetetlen emlék!

Az elmúlt 32 nap könyörtelen gyorsasággal tovaszállt. Isten megadta azt a kegyelmet, hogy a Vajdaságban tölthettem a februári hónapot és ott szolgálhattam Őt. Az ottlétem a "Felejthetetlen hétvége" konferenciával kezdődött és lett belőle egy teljes hónap, amit soha nem fogok elfelejteni. Nagyon sok kedves szeretnivaló embert ismertem meg, akik a szívemhez nőttek. Visszatekintve, úgy érzem, hogy sokkal többet kaptam Istentől az ottaniakon keresztül, mint amit én tudtam nyújtani. Sokan kérdezték, hogy milyen ott az élet, milyenek az emberek. Nos, nem szeretek általánosítani, mert minden ember külön egyéniség, azonban egy-egy helynek megvannak a sajátos jellemvonásai. Tudnék abszolút pozitív képet is festeni az ottani életről, meg abszolút negatívat is, és tudom, hogy egyik sem felelne meg a valóságnak. Törekszem azonban mégis a pozitívumokat kiemelni és azokat megtartani az emlékeim között.

Ottlétem alatt volt alkalmam beszélgetni több emberrel a háború(k)ról, amik végigsöpörtek az országon 1990-től kezdve. Hát látott már szebb napokat is Vajdaság, és talán az ott élő embereknek ez a legnagyobb átka. A volt Jugoszlávia kommunista paradicsom volt Tito uralkodása alatt. Amerika és a Nyugat kegyeit élvezték, mivel példaértékű volt Amerika számára, az ahogy Titonak sikerült az oroszokat távol tartania az országtól, és mindeközben hithű kommunisták voltak. Azonban, ahogy ez az egyedi geopolitikai státusz megszűnt a 80-as évek végére, úgy vesztette el az ország a Nyugat támogatását is, főleg a feltörekvő nacionalizmus láttán. Az ország tönkretételéért azonban mégis a szerb és horvát nacionalista vezetők tehetők, akik szánt-szándékkal akarták a volt Jugoszláviát megszüntetni. Így az egykoron virágzó ország a belháborúk és partizánharcok áldozata lett. 

A sok háborúskodás, és mindaz ami ezzel jár, nagyon rányomta a bélyegét az emberek lelki világára és gondolatvilágára. Sokan a dicső múltat visszasírva, a jelen és jövő reménytelenségét látva, letargiába, mélabúba esnek, és minden reményt feladnak. Ezt nagyon fájdalmas volt megtapasztalni. A szívem szakadt meg, mikor láttam, hogy emberek mennek tönkre, mert nem tudnak és akarnak hinni és remélni. Sajnos, hogy ez nem csak a világban tapasztalható, hanem némely gyülekezetben is. 

A háborúk utáni időszakban, mint sok ilyen helyen történt, jöttek a külföldiek a segélyekkel és pénzzel. Sok ember, csak azért csatlakozott a gyülekezetekhez, mert szociálisan támogatták,-ják őket a testvérek. Ez a mentalitás, megöli a missziót, mert aki téves motivációból jön Jézushoz, az akárcsak a gazdag ifjú, szomorúan fog távozni, előbb vagy utóbb. Úgy gondolom, hogy a gyülekezet elsődleges célja, nem a karitatív és szociális munka, hanem a lélekmentés. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor abból csak rossz fog származni. 

Lehet, hogy ez egy kicsit negatív kép a Vajdaságról, az ottani gyülekezetekről, de amint mondtam, esete válogatja, tehát nem lehet egy kalap alá venni a dolgokat. Ez személyes meglátásom, és csupán azért osztottam meg, hogy bárki aki olvassa, és Isten megérinti a szívét, akkor tudjon konkrétan imádkozni az ottani emberekért.

Van azonban sok pozitívum is, amit az ottani emberek között tapasztaltam. Vannak, akikben Isten munkálkodik, és vágynak egy új élet után. Olyan jó volt látni az egyik frissen alakuló gyülekezetben, hogy az egyik testvér aki csak most karácsonykor tért meg, már sok, több éve megtért hivő embert megszégyenítő éhséggel táplálkozik és növekszik a hitben. Imádkozzatok az ottani gyülekezetekért, keresztényekért, hogy Isten adjon ébredést abban az országban, minden nemzetiség között, hogy sokan megízleljék a Jézus Krisztussal való kapcsolat gyönyörűségét.

Egy idézetet hallottam a Tóth Zoltán testvértől, és ez azóta is a fülembe cseng. "A hívők legnagyobb hibája, hogy nem állhatatosak a könyörgésben és imádkozásban!" Sokszor estem én is ebbe a csapdába, hogy elkezdtem imádkozni valakiért, valamiért, és néhány hét, hónap után abbahagytam. Isten szeretné munkálni bennünk az állhatatosságot. Ámen!