Biztosan sokan láttátok már a Fireproof (Tűzálló) című keresztyén filmet, Kirk Cameronnal a főszerepben. Ő nemcsak színész, hanem evangélista is és a napokban rátaláltam egy nagyon érdekes kis videóra, a youtubeon, ahol valamelyik nagy amerikai város utcáján evangelizál gengsztereknek. Aki ért angolul, azoknak mindenképpen ajánlom a figyelmükbe, mert nagyon tanulságos. Gyakorlatban, azaz élesben, nehézfiúkkal osztja meg az örömhírt tömören és velősen.
Nem tudom, hogy voltatok-e olyan helyzetben, hogy utaztatok valakinek a társaságában és azon gondolkodtatok egész idő alatt, hogy hogyan kezdeményezz vele egy jó és hasznos beszélgetést. Régebb, mikor még sokat kocsikáztam a munkám végett, sok stoppost felvettem és igyekeztem mindig valahogy Istent szóba hozni a beszélgetések során. Sokszor kudarcot vallottam, mert szégyelltem vallást tenni hitemről, vagy pedig elutasító magatartásokba ütköztem. Gondolom, hogy ez a helyzet ismerős, és sokat van mit tanulnunk ezen a téren. Emlékszem, hogy több lelki testvéremmel is beszélgettem erről a témáról, hogy milyen jó "módszereket" használnak ők. Ernő bácsi mesélte, hogy egyszer stoppolt és felvette egy ember, aki úgy mutatkozott be, hogy "Ász vagyok", mire Ernő bácsi visszafelelt, hogy "Én meg Ész vagyok". Ahogy mesélte, ez nagyon jó témaindító volt, mert a jogász emberére talált a lelkészben.
Lefordítottam Kirk Cameronnak a párbeszédét a nehéz fiukkal. Ha nem is mindent szóról szóra, de azért érdemes figyelni, hogy mennyire összeszedte az evangélium üzenetét 10 percben. A fordítás itt olvasható.
Engem ez az egyenes beszéd nagyon lenyűgözött. Láttam abban az emberben az őszinteséget és azt, hogy nem csak papol.
Egy kedvenc evangélistám, Paul Washer azt mondta, hogy a legnagyobb eretnekség a mai amerikai protestáns és evangéliumi gyülekezetekben az, hogy azt mondják, hogy ha behívod Jézust a szívedbe, akkor Ő biztos, hogy bejön és újjászül téged. Igazat adok neki, mert ez nem elég, hogy csak valamit elmondasz, ha a tetteid nem bizonyítják szavaid hitelességét. Megvallani, kérni Isten bocsánatát, elfordulni a bűntől és elindulni az új életben. Ezek a lépések, amiket a megtéréskor tennünk szükséges. Ezt azért írtam le, mert ez tényleg egy tévtanítás egyes gyülekezetekben. Aki nem hiszi, nézze meg ezt a videót itt.
Hadd térjek vissza az eredeti témához, a hatékony evangelizációhoz. Mikor Londonban jártam néhány éve, akkor a Piccadilly Circus nyüzsgő útkereszteződésében, a metropolisi forgalom zajának kellős közepén láttam egy férfit egy hangosbemondóval a kezében hirdetni Isten igéjét. Hatékony módszer? Mindenki döntse el magának. Az angolban használatos kifejezés lett a "Bible bashing" kifejezés, ami arra utal mikor valakit átvitt értelemben fejen vágsz az Igével. Magyarul inkább azt használjuk, hogy valakire ajtókeretestül törni rá az ajtót. Úgy gondolom, hogy nekünk nem tűzzel-vassal kell hirdetnünk az Igét, hanem isteni bölcsességgel és mérhetetlen sok szeretettel. Paul Washer azt mondja, hogy nem elég csak Isten dicsőségéért evangelizálni, hanem ott kell lenni az emberekért testestül, lelkestül. Isten szolgálni hívott el minket elsősorban.
Lehet egy beszélgetést sokféleképpen elkezdeni, de legyünk mindig természetesek, és legyünk kész egy normális beszélgetéssel indítani. Sokszor félünk az elutasítástól, vagy a megszégyenítéstől, de ha látják, hogy erőszakos bigott keresztyének vagyunk, akkor hamarosan tőlünk menekülnek. Lehet Istent kérni, hogy Ő nyisson ajtókat, ha esetleg az első beszélgetés rövidre sikerül. Vigyázzunk azonban, hogy mit kérünk, mert lehet hogy Isten meghallgatja imáinkat úgy, ahogy azt nem is gondolnánk. Eszembe jut egy kellemes történet az életemből. Valakivel a megismerkedtünk a neten, és habár én ismertem az illetőt látásból, soha nem beszéltem vele négyszemközt. Az első beszélgetés is jó volt, bizonyságot tettem neki , de kértem Istent, hogy adjon még lehetőséget nekem, hogy tudjam megismerni jobban és élőben is találkozhassak vele. Olyan körülmények között került erre sor, amire sem én, sem ő nem gondolt, a kórházban. Nem részletezem, mert nem ez a lényeg, viszont Isten meghallgatja gyermekei imáját!
Az őszinteség mindig kifizetődő. Talán észreveszed, hogy az óra ketyeg, és mindjárt a jó lehetőség elmúlik, de a párbeszéd még nem alakult ki. Vágj bele egyenesen, nem kell félni. pl. "Nézd, én hívő keresztyén vagyok, s tudom, hogy benned ez sok kérdést vet fel, de ha akarod...." John McArthur szerint a következő kérdés általában beválik: "Megértetted valaha is az evangéliumot? Nem? Akkor hadd magyarázzam meg." Valami hasonlót kérdezett Fülöp is mikor az Úr az etióp kincstárnok után küldte. "Érted-e amit olvasol?" Vagy kérdezhetjük akár, hogy "Megoszthatom-e az evangéliumot veled?" - Egy ilyen őszinte kérdés általában célravezető.
Paul Washer mondja, hogy a lényeg, hogy az alapigazságokról el ne térjünk a beszélgetésben.
1. Induljunk ki abból, hogy Isten szent és igazságos,
2. Ha ezt megértette valaki, akkor lehet tovább menni arra, hogy mi a helyzet az emberrel - bűnös és Istenre van szüksége
3. Ha ezt is megértették, akkor beszéljünk a kereszt üzenetéről.
4. Nem érdemes végig futni minden alapigazságon anélkül, hogy a beszélgető társunk ne értette volna meg őket.
5. Magyarázzuk el, hogy mit jelent a megtérés, és mi fog történni, ha megtér. Sokan nem készítik fel arra az embereket, ami vár azokra, akik Istennek akarnak engedelmeskedni.
6. Azt is kell vázolni, hogy mi lesz, ha visszautasítják a kegyelmet. Nem lehet szépíteni a dolgokat, mert az igazság egyenes és kemény. Nem elég csak Krisztus szeretetéről beszélni!
Nem tudom, hogy ez a dolog mostanában foglalkoztat-e másokat rajtam kívül, de úgy gondolom, hogy ha valljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor szeretnénk a legfőbb küldetésünket jól végezni, ez pedig nem más, mint a lélekmentés.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése