A középiskolai latin tanárnőm szavai jutottak ma eszembe. Öt évet tanultam latint, de a Miatyánkon és néhány közmondáson kívül, nem sok maradt meg bennem. Volt egy szigorú latin tanárnőm három éven keresztül, és nagyon jó humora volt, ezért szerettük. Mindig emlegetett egy közmondást, és utána mindig hozzátette a saját változatát is. Mikor valakinek nem ment az igeragozás, vagy egyéb nyelvtani dolog, akkor szokta mondogatni, hogy "ismételd csak fiam, mert butább ettől nem leszel!" Ilyenkor szokta mondani, hogy "Repetitio est mater studiorum, tanem multo repetitio est mater stupidorum!" Magyarul: Az ismétlés a tudás anyja, de a sok ismétlés a butaság anyja!
Nos, nem a latin nyelvtudásomat akarom fitogtatni, csupán eszembe jutott ez a mondás, mivel a saját bőrömön tapasztaltam meg ennek az igazságát.
Kb. 5 éve vettem Skóciában a laptopomat és gondoltam, hogy egy kis karbantartást végzek ma rajta. Előtte megnéztem a youtubeon egy oktatóvideót arról, hogy miként is kell szakszerűen szétszedni, és hát gondoltam, hogy ez nekem is menni fog, mint a karikacsapás.
Nem is volt gond a szétszedéssel. Szépen darabjaira bontottam a kis gépet, és megtakarítottam a ventilátorokat, portalanítottam, pedig nem is igazán volt poros. Mikor végeztem mindezzel, akkor úgy ahogy láttam és ésszerűnek is tűnt, elkezdtem az összeszerelést. Apum bejött a szobába és nézte az ügyködésem. Mondom neki, hogy ez csoda lesz, ha el is fog indulni. Igen, vágja rá, egy kisebb csoda. Fő az optimizmus! :))) Hát, hogy is fejezzem ki magam..., a csoda egy kicsit váratott magára. Szépen összeraktam és beüzemeltem. Igen ám, de rögtön ki is kapcsolt. Na, gondoltam magamban, valamit nem csináltam jól, elfelejtettem visszadugni, stb. Szétszedem, még egyszer átnéztem mindent, de nem találtam hibát. Neki estem, újra szét kaptam darabjaira, majd újból összeraktam. Azonban, másodjára sem akart működni rendesen. Gondoltam, hogy valami kábel megsérülhetett, vagy ilyesmi. Ezért csak úgy csupaszon raktam össze, hogy ne kelljen annyit csavarozgatni megint. Rövidre fogva a hosszú sztorit, sok mindent kipróbáltam, és volt egyszer hogy elindult és rendesen működött. Nagyon megörültem, de mikor összeszereltem, ugyanúgy figurázott, mint legelőször. Már-már gondoltam, hogy feladom és meg is érdeklődtem, hogy milyen szervizbe érdemes elvinnem másnap. A büszkeségem azonban nagyon sértette, hogy egy vacak laptopot nem tudok jól összerakni. Legalább egy tucatszor szétszedtem-összeraktam. Sok időt bíbelődtem vele, míg rájöttem, hogy valami a merevlemezzel lehet a gond. Kivettem, megnéztem és visszatettem. Gondoltam helyén van, eddig is így raktam vissza, de azért még nyomtam rajta. Meglepetésemre még ment beljebb. Ezután mikor elindítottam, akkor már ment rendesen. Nos, hogy ez volt-e végig a baj, vagy sem, nem tudom. Egyet viszont megtanultam, éspedig azt, hogy az ismétlés a tudás anyja!
Lelki értelemben is kell sokszor ismételni, mert néha elég rossz tanulók vagyunk. Azonban nem szabad az első kudarc, bukás után feladni a harcot.
Eszembe jut egy közismert univerzális kenőanyag, a WD-40-nek a története. Főleg külföldön közismert spray ez, de már nálunk is láttam autós üzletekben, meg barkácsboltokban. Egy amerikai tudós, Norm Larsen találta fel ezt az szintetikus anyagot 1953-ban. Egy olyan szert akart előállítani, amit az űrtechnológiában fel tudnak használni, mint rozsda-elleni védőanyag, főleg rakéták védésére. A nevét a naplójába írt bejegyzésről kapta: "Water Displacement - 40th attempt" Víz helyettesítő anyag - 40-ik próbálkozás. Igen, Normnak sikerült 40-ik nekifutásra egy olyan anyagot előállítani, amit ma már sok háztartásban használnak szerte a világon. Azon gondolkodtam sokszor, hogy mi lett volna, ha a 39-ik próbálkozásnál abbahagyta volna?!
"Jó várni, és megadással lenni az Úr szabadításáig", és jó "kitartással megfutni az előttünk levő küzdőteret".
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése