2011. április 4., hétfő

Élve vagy halva, de...

Gyülekezetünkben kéthetente hétfő este összejövünk a szolgálattevő férfiak és beszélgetünk, az Ige körül vagyunk és imádkozunk. Nagyon jó alkalmak szoktak lenni, habár néha elég kevesen vagyunk. Ma este a szolgálat akadályairól beszélgettünk, hogy mik azok a tényezők, amik befolyásolhatják negatívan, sőt, akadályozhatják annak eredményességét az életünkben. Megemlítek én is néhányat, amit ott mondtunk. 
Hivatástudat hiánya, a szeretet hiánya, versengés, szereplési vágy, énközpontúság, alkalmatlanság érzése, túlbuzgóság, megromlott kapcsolatok (Istennel és emberekkel), viszonyítás, helytelen önértékelés, közömbösség, csüggedés, fásultság, fáradtság (fizika vagy szellemi), vízió hiánya a gyülekezetben, BŰN. Elhangzott, hogy sokszor elfelejtjük, hogy mit jelent szolgálni, a szó szoros értelmében, és azt is, hogy kinek szolgálunk. Egy testvér megemlítette, hogy milyen érdekes, hogy a gyülekezet takarításáért nem szoktak versengeni, vagy azért, hogy ki seperje le a lépcsőt, stb. Viszont, mikor látványos szolgálatokról van szó a gyülekezetben, az olyan területeken, ahol mások előtt "csilloghatunk", ott bizony sokszor versengés van. Jézus szavai jutottak eszembe, az Ő mércéje, az Ő példája a szolgálatban. "Aki nagy akar lenni köztetek, legyen mindenkinek a szolgája". Mintha erről a tanításáról Jézusnak napjainkban elfelejtkeztek volna!
Kinek szolgálok?- kell újra és újra feltennem magamnak a kérdést. Sokszor hazudjuk énekeinkben, hogy "mindenem az Úrnak adom, minden az Övé" Bárcsak lenne igaz ez mindig életemre!
Egy éneket tett fel egyik ismerősöm a facebookra, aminek a szövege egy igeversre alapszik, ami a Róma 14: 8 "mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." Ámen

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése