Hihetetlen gyorsasággal telnek a napok. Mintha már itt lennék néhány hete, úgy érzem magam.
Amint már írtam, hogy vasárnap délelőtt a fiatalok Pacséron gyűltünk össze és ott voltunk az ottani magyar baptista gyülekezet termében. Szombaton tudtam meg, hogy 22-en jönnek Szabadkáról is az ottani magyar pünkösdista gyülekezet ifjúsága, és meglepetésemre, a kis imaház, ami tényleg kicsi, teljesen megtelt fiatalokkal. Hogy őszinte legyek nagyon izgultam, mert nem tudtam, hogy mire számítsak, de Istennek legyen hála, áldott alkalom volt. Nagyon közvetlenek az itteni fiatalok és jó volt néhányukat jobban megismerni. Írtam egyeseknek, hogy itt nincsenek nagy gyülekezetek Vajdaságban és hát összesen csupán négy kis magyar baptista gyülekezet van. Ezek közül már háromban jártam és ma este megyünk Csantavérre. Igaz, hogy Pacséron csak az épületben jártam, tehát a gyülekezetet nem ismerem, csak néhány fiatalt, de remélem, hogy sor kerül erre is. Vasárnap délután itt voltunk Moravicán, így mondják Bácskossuthfalvának itt, mivel szerbül Stara Moravica a helység neve. Nagyon érdekes, hogy falunak mondják, viszont 5 ezer ember él itt. Nagyon érdekes az itteni élet, nem hasonlíthatóak az itteni települések, falvak az erdélyiekhez. Inkább van kisvárosi jellege az itteni falvaknak, mivel piac van, több üzlet, széles és egyenes utak, szép magas fák, még kis folyó is átfolyik itt Moravicán, aminek a hivatalos neve Krivaja, de mindenki népi nyelven csak Nagy Ároknak nevezi. Hatalmas nagy házak vannak itt, sok áll üresen, vagy épp csak egy két idős személy lakja, mivel a fiatalok mind elmentek tanulni, dolgozni máshova. A tegnap este gyalog mentünk Zoli testvérékkel az egyik testvérnő házához bibliakörre és hát egy kicsit többet láthattam a faluból. Minden utca betonozott, hihetetlen sok beton van itt mindenfele, számomra a gazdag kommunizmus illata árad mindenből. Sok a megtört emberi sors, hiszen sok mindenen átmentek az itteniek az elmúlt évek során.
Kérlek imádkozzatok az itteni hívőkért, hogy fénykedni tudjanak a környezetükben. Szomorú a múlt, de hiszem, hogy Isten reményteljes jövőt akar adni az itteni embereknek is.
Néhány fotót is készített Zoli bácsi, és abból töltöttem fel egy kis ízelítőt.
Szombaton ennyien voltak a résztvevők a házassági konferencián. Zárójelben megjegyzem, hogy az összes gyülekezetből voltak résztvevők, tehát nem mindenki bácskossuthfalvi.
Nyúl Zoltánné Viktória, az itteni lelkipásztor felesége, épp a vasárnap délutáni összejövetel végén szól a gyülekezethez.
Háznál gyűlnek össze a testvérek, mert a régi szép imaház épülete omladozik. Sok helyt volt régen gyülekezet, de idők során a gyülekezet kihalt, és minden jelenlegi gyülekezet friss és alakulóban levő.
Ugyancsak Újhegyes, ahol az a meglepetés várt, hogy majdnem egy pontosan olyan orgonán játszhattam, mint amilyen van nekünk Székelyudvarhelyen a gyülekezetben. Ez egy kicsit újabb típus, és jobb állapotban van, de élmény volt rajta játszani, mert eszembe juttatta az otthoni gyülekezetemet.
Középen Erzsike van az unokájával az ölében, és neki a házánál gyűltünk össze a tegnap este házi közösségre. Egy nagyon kedves testvérnő, ma elintézte nekem a papírjaimat, bejelentett a rendőrségen, hogy az Interpol ne keressen hiába. :) Amúgy ő a mindenes itt a gyülekezet épületénél, ami egy gazdag zsidónak volt a "kastélya", kúriája valamikor. Annyit énekeltünk a tegnap, hogy mára csak dörmögő hangon tudok beszélni. Szeretnek énekelni a testvérek és ez jó dolog. Méltó Isten a dicséretre!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése