2011. április 11., hétfő

Magyarnak lenni jó!

Ez a mondat áll a dosszién, amit lepecsételtek és aláírtak számomra annak érdekében, hogy megkapjam a magyar állampolgárságot. Sohasem voltam nagy magyarkodó, akinek a szobája tele van magyar zászlóval, vagy a nagy Magyarország térképeivel, stb., viszont nem is szégyelltem soha identitásomat, nemzetiségemet. Magyar voltam, annak születtem, az voltam akkor is, mikor ez talán nem volt a legelőnyösebb és az vagyok és leszek akkor is, ha ez jó vagy éppenséggel nehéz lesz. Bevallom, hogy azért bennem is voltak és vannak érzelmek, a jelenlegi magyar politikai eseményeket figyelve. 2004 december 5-e nagyon mellbe vágott és negatív indulatokat váltott ki bennem, de aztán túltettem magam rajta. Most mikor a jelenlegi Orbán kormány keresztül vitte és megszavaztatta a kettős állampolgárságot, akkor egyfajta elégtételt éreztem a nemzeti büszkeségemben elszenvedett csorba miatt. 
Ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy másfajta állampolgárság, ami számomra sokkal fontosabb, mint a magyar. Az Efézus 2:19-ben ezt olvassuk, hogy nem vagyunk többé "idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." Nem Orbán Viktor, hanem Jézus Krisztus, a kereszten kifolyt drága vére árán szerezte meg a mennyei útlevelemet és állampolgárságomat. Halleluja! Tehát lassan hármas állampolgársággal fogok rendelkezni - micsoda világpolgár vagyok! :P Magyarnak lenni jó, de Isten gyermekének lenni a legnagyszerűbb dolog!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése