Az elmúlt időszakban Isten nagyon sokszor beszélt hozzám különböző módon. Volt mikor események által, máskor az igén, vagy akár egy testvéremen keresztül. Törekszem arra, hogy ne csak hallgatója legyek az Igének, hanem megtartója és cselekvője is.
Két hete a székelyföldi missziós biciklitúrán vettem részt, és már az első nap Isten szólt hozzám. A túra mottója az volt, hogy "Kövess engem!" Készültem a túrára minden értelemben, de főleg a testi erőnlétre fektettem a hangsúlyt. Gondolkoztam én a mottón is és azon, hogy mit jelent Krisztus követése, de nem ástam túl mélyre a témában. Nagyon szeretek biciklizni, és elég sokat is tekerek mostanában. Azonban így csapatban eddig, még csak egyszer voltam egy Balaton körüli biciklitúrán, annak is kilenc éve már. Tehát mondhatom, hogy nem vagyok szokva a csapatban való bringázáshoz. Ez ki is derült már a túra elején. Az első távon, Keresztúr és Udvarhely között van egy jó egyenes szakasz. Néha megálltunk megpihenni és ilyenkor bevártuk a hátsókat is. Aki már vett részt ilyen túrán, az mesélte, hogy egy autó, vagy akár egy másik biciklis mögött szorosan a szélárnyékban haladni sokkal könnyebb, mint mikor egyedül mész, mert az előtted levő személy felfogja a szelet. Ez tiszta sor, fizika, egyértelmű dolog, csupán én nem gondoltam, hogy ezt 40 km körüli sebességnél is működik, azaz, hogy mögém is beállnak szélárnyékba. Pedig tették és ráadásul ketten. Ahogy beértünk Bögözbe, az első három biciklis leállt. Én is jöttem 20-30 méterrel mögöttük és mikor láttam, hogy lehúztak, hát én is egyből fékeztem és leálltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy mögöttem jöhetnek szélárnyékban, pedig jöttek. Az első sikeresen megtudott állni, de a második személynek túl jól fogtak a fékei, és átbukfencezett a fején keresztül az aszfalt úton. Nem lett nagyobb baja a srácnak, de én mégis kellemetlenül éreztem magam, mert az én hibám volt, hogy nem voltam a mögöttem haladókra tekintettel. Ez nem elég, ráadásul este pont erről beszéltek, hogy legyünk olyanok, akiket követhetnek. Gondoltam, hogy na most feladták neked a leckét! Pál apostol írja többször is a korinthusiaknak, hogy "legyetek a követőim, miképpen és is a Krisztusé". Sokat túráztam régebben, és főként olyanokkal, akik mindig jobbak, gyorsabbak, edzettebbek voltak mint én, és ez mindig arra ösztökélt, hogy igyekezzek tartani a lépést velük. Így visszatekintve, látom, hogy ez csak részben volt jó. Megtanultam, hogy az előttem levőhöz igazodjam, de azt nem szoktam meg, hogy utánam levőkre is gondom legyen.
Kicsi koromban szüntelen azt sulykolták belénk szüleink, hogy legyünk példák más gyerekek előtt. Ezt nem értettem akkor, sőt lázadtam ellene, én csak olyan akartam lenni mint bármely más gyerek. Nem értettem, hogy miért kellene nekem jobb lennem a társaimtól. Aztán teltek az évek, és talán agyilag is több dolgot megértettem. Minden ember életében szükséges eljönnie annak az időnek, amikor példa tud lenni mások előtt. Ez az érettség egyik jellemvonása, hogy nem csak magadra tudsz gondolni, hanem már másokra is. Nem mindenkinek van egyforma felelőssége a vezetés területén. Lehet, hogy valakinek csak a családban kell példát mutatnia, másoknak már egy közösség előtt is, és másoknak talán még több ember előtt. Vannak, akik kimondottan menekülnek a felelősség elől, mert nem számolnak Istennel. Mások pedig épp a másik végletbe esnek, és ők sem számolnak Isten jelenlétével. Nagyon sok a negatív példa, sok a bukott vezető, de mi kire nézünk? Hogyan áll a mi szénánk? Engem Isten megintett egy ének által. "Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet" Nagy szükségünk van Isten Lelkére, mert Nélküle semmit sem tudunk jól végezni! És milyen jó, hogy Isten elküldte az Ő Lelkét, hogy vezessen, tanácsoljon, mutassa az irányt, és adjon erőt a hívő élet megéléséhez.
Tegnap az ifin lelki svédasztal volt. Mindenki közre tette azt, amit kapott üzenetként az Úrtól és így közösen részesedhettünk mi is az áldásokból. Az egyik lány megjegyezte, hogy Ő azért hálás, hogy Isten ért magyarul. Először nem értettem, hogy mit is akar ezzel kifejezni, de a magyarázatban világos lett előttem a kép. Sokan tévesen tanítanak a Szent Lélek/Szellemről. Vannak, akik a Szentlélek keresztséget valami eksztatikus élményhez, megtapasztaláshoz kapcsolják, nem utolsó sorban a nyelveken szólás ajándékához. Hamis módon azt tanítják, hogy ha nem volt ilyen "Istenélményed" és nem beszélsz nyelveken, akkor nem vagy beteljesedve Lélekkel. Ez hamis teológia, Isten igéjének téves félremagyarázása! Igenis, Isten beszél magyarul és bármilyen nyelven, és ha őszintén kitárjuk szíveinket előtte, akkor Ő bejön az életünkbe. Imám, hogy bárcsak engednénk, hogy Isten tisztítson meg bennünket teljesen, és hogy betöltsön az Ő Szent Lelkével.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése